Hajsza

A magányos Daniel és Sonia gyűlölök-szeretek kapcsolatban élnek. A Daniel életében felbukkanó idegen próbál befurakodni a fiú életébe. Az idegen férfi zaklatása rányomja bélyegét Daniel és Sonia kapcsolatára, s Daniel magára marad a sok megválaszolatlan kérdéssel…

Történet

Danielt a barátai olyan srácnak tartják, aki megállja a helyét az életben, bármiről legyen is szó. Minden élethelyzetben feltalálja magát, még olyan veszélyes szituációkban is, amelyek hideg fejet és gyors reflexeket követelnek. Újabban azonban úgy tűnik, mindent be kell vetnie, hogy képes legyen szembeszállni zaklatójával, egy férfival, aki a semmiből került elő és azt gondolja Daniel ’Isten ajándéka’, álmai férfija. Az idegen követi az utcán, kifigyeli a szokásait, sőt bemerészkedik az építkezésre, ahol Daniel dolgozik: épp egy barátja lakását újítja fel, azt gondolva, hogy egyedül van, holott már a kezdetektől fogva ketten vannak…

Daniel rendszeresen dolgozik, de mindig más helyen. Ez az életforma elég sok nehézséggel jár, de ő nem panaszkodik. Ami igazán kikészíti az a Sonia-val való kapcsolata. Már három éve szereti a lányt, akárcsak a lány őt. Sonia általában nem ad okot az aggodalomra vagy kételyre, de bizonyos napokon ez nem így van, és a kétség beférkőzik közéjük. Ilyenkor Danielen elhatalmasodik a bizonytalanság és a harag, amitől aztán igazságtalanná válik, s ellenséges, gyűlöletes arcot ölt magára. A szomorúság mindenhová begyűrűzik. Sonia ezt már talán a kezdetekkor felismerte a fiúban, lehet, hogy éppen emiatt szeretett bele. Azonban most éppen ez a tulajdonsága emel leküzdhetetlen akadályt kettejük közé. Mindemellett Daniel életét a rendszeresen felbukkanó titokzatos férfi jelenléte –akinek természetesen mindenről megvan a véleménye, különösen a szerelemről – is nehezíti. Ez a bosszantó megszállott azt hiszi, tudja, hogyan kell szeretni, és ezt gyakran hangoztatja is, ezzel őrületbe kergetve Danielt, aki azért szenved, mert szereti - anélkül, hogy zaklatná - a kiválasztott nőt.


Interjú Patrice Chéreau-val

Chéreau: a rendezőnek szeretnie kell az összes karaktert. Még akkor is, ha az gyilkos, vagy szörnyeteg. El kell fogadnia őket, és megpróbálni megérteni, miért tették, amit tettek.

A színészeidtől is ezt a hozzáállást várod a karaktereikhez?

Chéreau: Ahhoz, hogy el tudj játszani egy szerepet, ismerned és szeretned kell a karaktert. Meg kell értened, vagy legalábbis mélyen magadba kell nézned, keresni valami közös pontot, átérezni a szereplő problémáját. Néha ez rejtve van, s van, hogy ezek a közös pontok az ember legrosszabb tulajdonságaiban testesülnek meg, amiket a legjobban gyűlöl magában.

Néha elég nehéz emberek a szereplőid. Nem szimpatikusak első látásra, vagy ha mégis, akkor végül kiderül, hogy valami gond mégiscsak van velük. Ez igaz lehet az emberekre úgy általában, hiszen mindannyiunknak vannak hibái, amit másoknak el kell fogadni. Lehet valamiféle morális, emberi szükségszerűség ilyen szellemben, megrögzöttséggel vizsgálni a világot?

Chéreau: A főszereplő a Hajszában roppant bonyolult személyiség. Abszolút ellenszenvesnek találhatjuk. De aztán végül felmentjük őt. Megértem, ha az emberek azt mondják borzalmasan viselkedett.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány