Őrült életek

 Christian Poveda dokumentumfilmjében egy olyan világot tár fel a néző előtt, amit eddig elsősorban nagyjátékfilmekben láthattunk: a latin-amerikai bandák közegét (mely van annyira durva, mint az észak-amerikai, sőt), illetve a bandatagok életét és halálát.
 
San Salvadorban, El Salvador fővárosában járunk, ahol két rivális banda háborúzik egymással - ezek közül az egyiket, a Mara 18-at ismerhetjük meg közelebbről. A tagok közös jellemzője, hogy egyikük sem több 30 évesnél, testük és arcuk tele van tetoválva, és a 18 az életük - és általában a haláluk is. Az Őrült életekben legtöbbször ugyanis temetést láthatunk; a film lelkiismeretesen veszi sorra, ahogy egymás után hullanak el az addig bemutatott (anti)hősök. Egy párhuzamos szálon pedig azt láthatjuk, ahogy az egykori (?) bandatagok megpróbálnak (több-kevesebb sikerrel) felhagyni korábbi életmódjukkal, és nyitnak egy pékséget. Ezen a két fő vonalon kívül egyéni sorsokat is megismerhetünk, például egy női tagét, aki megpróbálja felkutatni vér szerinti anyját, illetve egy másikét, aki elvesztette az egyik szemét, és egy ezt korrigáló műtétre vár.
 
Az Őrült életekben elég sok a redundáns elem, ami kicsit egyhangúvá teszi, az viszont ez ellen hat, hogy Poveda igen játékfilmszerűen forgatott: nincsenek beszélő fejek vagy szakértő hozzászólók - a közéjük férkőzött kamera a bandatagok életét közvetíti időrendben, gengszterrappel aláfestve. Mintha csak egy ütős gettófilmet néznénk, amiről viszont tudjuk, hogy sajnos nem fikció, hanem maga a szomorú valóság.