Libatop, kutyahagyma, bolhafű

A (gyom)növények névadásának indítékairól

Kicsit elmélyedtünk a témában, s az ezzel foglalkozó szakkönyveket itt-ott kinyitottuk Kocsisné Sipos Rozáliával. A Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár olvasószolgálatának vezetőjével (gyom)növények névadásáról, elnevezéseinek eredetéről beszélgettünk.

– Egy kicsit kutakodtam e területen, s az egyértelműen megállapítható, hogy meglehetősen sok szaknyelvi és népi növénynév használatos a magyarban. Ez a szókincs hosszú évszázadok alatt jött létre. Az elnevezések folyamatosan változtak a magyar nyelv fejlődésével, ugyanakkor jövevényszavak, idegenszavak és népetimológiai kifejezések is gazdagították, bővítették a szókészletet. Az átvételek és a tükörszavak mellett az elnevezések többsége belső fejlődésű szó, állapítja meg Rácz János Növénynevek enciklopédiája című, 2010-ben kiadott kötetében, melyben a szerző az elnevezések eredetével is foglalkozik. A magyar névkutatás elismert szakembere (nyelvésze) úgy fogalmaz: a képzett és az összetett szavak alkotásánál megmutatkozó teremtő erő a népi és tudományos növénynévadásban egyaránt észrevehető.

A növénynevek összegyűjtésének igénye is több évszázadra tekint vissza, hosszan lehetne sorolni a jeles botanikusok, füvészek és nyelvművelők műveit, melyekben azt is taglalják, milyen nehézségekbe ütközik a növények nevezéktanának egységesítése. A 18. század második felében jelent meg Csapó József és Veszelszki Antal gyűjteménye. A szerzők megállapítják, hogy a népi névadás legfontosabb motivációja az, hogy mire használják az adott növényt. A névadás indítékaira Benkő József is magyarázatot keres. Szintén számos népi elnevezés feljegyzését köszönhetjük Kitaibel Pálnak, a magyar tudományos botanika megteremtőjének. Borbás Vince is folyamatosan gyűjtötte a régi elnevezéseket, és vizsgálta, hogy azok milyen népi szemléletet tükröznek.

A növények elnevezésében nagyon gyakoriak az állatneves összetételek. Erről Rácz János is ír. A legtöbb állatról elnevezett növény arról a hasonlóságról kapta nevét, amely a gyökerek, levelek, virágok és az állatok testrészei között fennállhat. Ilyen például a libatop. A nyelvújítási tükörszót kezdetben még két p-vel írták. Lúdlábfű, libatalp elnevezését is javasolták a botanikusok. Sok növényt arról az állatról neveztek el, amelynek eledele; például: a madársóska, vagy a tyúkhúr.

A növények élvezhetetlenségét például a kutya-, eb-, disznó, a mérgező voltát pedig többek között a farkas-előtaggal juttatja kifejezésre a névadás: disznókömény, farkastej, vagy a kutyahagyma. Az utóbbi növény vadon termő mezei faj, igen erős, csípős. Ebből ered a neve: 'kutyának való' vagy a 'kutya sem eszi meg'. Az állatnév növénynevekben jelezhet méretkülönbséget is. A ló-előtag nagyságot: lóbab, lógesz-tenye, míg a madár-előtag kicsiséget jelent: madárszőlő, madáreper. Utalhat a növénnyel közös élőhelyre is az állatneves összetétel: békafű, békalencse, medvehagyma. A kígyófű, a bolhafű, farkasméregfű a növény felhasználására, bizonyos állatok elleni hatására vonatkozó nevek.

Jellemző az is, hogy egy-egy jellegzetességet (a növény, vagy növényrész mérete, formája, színe, íze) emeltek ki; az összetett növénynevek előtagjaként a nagy, kis, tövises, fehér, sárga stb. jelzők szerepelnek. Mitikus lények (ördögfű), évszakok (őszirózsa), ruhadarabok (kalaplapu) és élelmiszerek (cukorborsó) neveiből is képeztek előtagot. A belső keletkezésű szavak egy csoportja szóteremtéssel keletkezett. Hangutánzó szóval képzett például a csattanó maszlag, a csörgőfű vagy a pitypang.

– Rengeteg növényfaj létezik, megnevezéseik indítékairól órákat lehetne beszélni. Honnan származnak jövevényszavaink, melyek a tükörfordítással képzett növénynevek, milyen néphiedelmek állnak egyes elnevezések mögött, mely növényből lett idővel földrajzi illetve személynév – úgy vélem, kimeríthetetlen a tárháza a kutatásoknak. Akik többet szeretnének megtudni a bennünket körülvevő (növény)világról, kitűnő szerzők, botanikusok, füvészek és nyelvészek munkáiból tájékozódhatnak – mondta végül Kocsisné Sipos Rozália.