Mesélnek a középkori oklevelek

A forrásgyűjteményt a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban mutatták be az elmúlt héten. A szerzőt Kiss Gábor, a könyvtár igazgatója kérdezte a kötet tartalmáról.

A szerző előadásából kiderült: a zalai levéltárban 430 darab középkori oklevelet őriznek. A regeszta pedig nem más, mint a latin nyelvű oklevelek magyarra fordított összegzése, amiket a levéltárak a közönség (kutatók, diákok, érdeklődők) számára elérhetővé tesznek. Persze a dokumentumok kiolvasása, fordítása és értelmezése nem egyszerű: ismerni kell a betűjeleket, tudni kell latinul és a jogtörténethez sem árt érteni egy kicsit. Bár sokan ódzkodnak a középkortól (melyet Szent István megkoronázásától a mohácsi csatáig tart számon a történettudomány), az oklevelek megfejtése után nagyon izgalmas kép bontakozik ki az akkori életmódról, az emberek szokásairól.

Megtudhatjuk például, hogy mit jelentett a középkori jogban a fiúsítás, vagy a leánynegyed, hogyan állapították meg egy gyermek életkorát - hiszen akkor még nem volt anyakönyvvezetés – és hogy miért volt a női ruha akkora érték, hogy a "hatalmaskodás eszköze" lehetett. Fény derül arra is, hogy a középkori gazdasági élet központja a malom volt. Egy település gazdagságát pedig le lehetett mérni abban, hogy hány malma volt.

Az oklevelek több sztereotípiát is képesek eloszlatni: az armális (címeres nemesi oklevél), amit kutyabőrnek hívtak, nem "kutyából" hanem kecseke vagy birkabőrből készült pergamen volt.