Em­lé­ke­zés Kereszturyra

Mint mond­ta, szep­tem­ber 6-án min­den év­ben meg­em­lé­ke­zünk Keresztury De­zső köl­tő­ről, aka­dé­mi­kus­ról, egy­ko­ri ok­ta­tá­si mi­nisz­ter­ről, akit bár­ho­vá is ve­tett az élet, so­sem fe­led­ke­zett meg za­la­i­sá­gá­ról. A pan­non táj köl­té­sze­té­nek is egyik fő mo­tí­vu­ma volt. Az al­pol­gár­mes­ter sze­rint fon­tos, hogy a mai nyi­tott vi­lág­ban – mi­kor bár­ho­vá utaz­ha­tunk, s bár­hol él­he­tünk – is meg­őriz­zük a szü­lő­föld iránt ér­zett alá­za­tun­kat.

Keresztury mell­szob­rá­nál az ön­kor­mány­zat ne­vé­ben Gyutai Csa­ba és Sze­mes Bé­la kö­zép­is­ko­lai re­fe­rens he­lye­ze­tett el ko­szo­rút, majd a De­ák Fe­renc és a Jó­zsef At­ti­la könyv­tár, a Keresztury ÁMK és a Zrí­nyi-is­ko­la mun­ka­tár­sai tet­ték le az em­lé­ke­zés és a tisz­te­let ko­szo­rú­ját.