Fásultság és depresszió

 Beszélgetés dr. sipos zsófia pszichiáter főorvossal

A munka világát manapság leginkább a bizonytalanság hatja át, ami a legsúlyosabb stresszfaktor – mondja dr. Sipos Zsófia, a megyei kórház pszichiátriai osztályának megbízott vezető főorvosa, akivel a munkahelyi stressz okairól és következményeiről beszélgettünk.

– Az ember, ha végzettsége, képessége szerinti munkát végezhet, melyben megvalósíthatja önmagát, akkor elégedetté válik. Képes maga elé tűzni újabb és újabb célokat, melyek megvalósítása még inkább növeli elégedettségét. Az ilyen ember legtöbbször a magánéletében is sikeres, mivel harmonikus a lelki egyensúlya. De ha a belső pszichés egyensúlynak akárcsak egyik eleme sérül, az lavinaszerűen kihat a többire is.

A rendszerváltás a gazdasági és társadalmi átalakulás mellett a munka világában is változást hozott, melyhez az emberek nagy része nem tudott alkalmazkodni. Egy paternális államban szocializálódva, nem igazán értették, hogy a továbbiakban önfenntartóvá kell válniuk a munka szempontjából. Többségük az esetleges munkanélküliségtől menekülve krónikus beteggé vált, és idő előtt nyugdíjba ment rokkantként. A munka lehetőségének elvesztése a bizonytalanság érzetét keltette az emberekben, ami a stressz kialakulásának legfőbb oka. 

– Sokszor elhangzik: a mai világban tudnunk kell kezelni a bizonytalanságot. Lehet-e egyáltalán?
– Úgy vélem, generációk kellenek ahhoz, mire úrrá lehetünk rajta. A politika egyébiránt már megfogalmazta a megoldást, miszerint mindig és mindenhez alkalmazkodnunk kell. Így a munka területén a folyamatos átképzéssel, új szakmák elsajátításával. Belső megújulási képességünk azonban nem végtelen, életkorunkhoz is kötött.

Az ember 35 és 45 éves kora között éri el szakmai kiteljesedése csúcspontját, jól teljesít, ambiciózus, és egy nagyobb kudarc után még könnyen fel tud állni. Negyvenöt felett azonban testi és lelki regenerálódási képessége egyaránt csökken, ami már megnehezíti az alkalmazkodást. Úgy vélem, ezen a téren a kölcsönzött munkaerőként dolgozók vannak a legrosszabb helyzetben.

Nemcsak jogilag szenvednek hátrányt, hanem a lehetetlen munkakörülmények (órákig tartó utazás, nyolcórás lélekölő robot) következményeként testki-lelki egészségükben is. A túlhajszoltság első jele a kiégés, ami fáradságban, fásultságban, közömbösségben nyilvánul meg, majd depresszió és különböző – magas vérnyomás, cukorbaj, bél- és gyomorrendszeri – krónikus betegségek jelenhetnek meg. 

– Hogyan vezetnek depresszióhoz a lelki problémák?
– A megoldatlan helyzetek szorongást, álmatlanságot és egyéb pszichoszomatikus tüneteket váltanak ki. A lelki egyensúly felborulása következtében fellép a depresszió, ami a beteg fizikai, szellemi és érzelmi életére negatív befolyást gyakorol. Ezért nagyon komplex dolog a megbetegedés, mely korábban inkább magánéleti problémák – szerelmi csalódás, válás, a szeretett hozzátartozó halála – miatt alakult ki. Most elsődlegesen a túlhajszolt munkavégzés, illetve a munkanélküliség, mint demoralizáló tényezők hatnak a betegség kialakulására.

– A munka világánál maradva, önök már csak a „végterméket” kapják. Hogyan tudnak segíteni a betegeken?
– A pszichoterápia során arra törekszünk, hogy visszaállítsuk az emberekben az önbecsülést, a hitet és a bizonyosságot abban, hogy igenis képesek a megkapaszkodásra, a megújulásra. A pszichoterápia azonban csak akkor lehet eredményes, ha a beteg aktívan és teljes személyiségével képes részt venni benne.

A munkaügyi hivatallal kapcsolatban vagyunk, mindazonáltal az alapproblémát nem tudjuk megoldani, tehát nem tudunk munkát adni, sem megfelelő munkakörülményt biztosítani. Mindez nem rajtunk múlik. Sajnos, gyakorta tapasztaljuk, hogy az osztályról lelkileg felerősödve távozó betegek újra visszaesnek a „kinti” körülmények miatt.

– Mit tehetünk saját magunkért?
– Legfontosabb az, hogy a legnagyobb elfoglaltság közepette is ápoljuk családi és társas kapcsolatainkat. Tevékenykedhetünk civil szervezetekben, segítő szolgálatokban, mert sok mindenre megtaníthat bennünket, ami később javunkra válhat. Törekedjünk egészségünk megtartására, és fedezzük fel újra az élet apró örömeit.