Archivum

Lesz buktatás alsóban is

2010. július 13. kedd, 07:43

Címkék:

„Tanujj, mer megbux” – klasszikus iskolai vécéfelirat a távoli 80-as évekből. Akkor még egyértelmű volt, hogy aki csak melegedni jár az iskolába, annak annyi, évvégén „elkapálják”. Fölösleges stresszhelyzet, megbélyegzés és korai kudarcélmény az osztályozás és a buktatás az általános iskolák alsó tagozataiban – vallották az efféle hagyományos értékelési módok ellenzői az elmúlt években.

Jutalmazás-büntetés számmal, szöveggel

2004-től ezért az alsó tagozatban csak a szülők beleegyezésével lehetett évismétlésre küldeni a diákokat (többnyire nem egyeztek bele), osztályozásra pedig csak 4. év végén került sor. A közelmúltban a parlament módosította a hat évvel ezelőtti közoktatási törvény érintett szakaszait, melynek értelmében ősztől ismét lehetősége lesz a pedagógusoknak osztályozásra és buktatásra az alsó tagozatokban is.

Az első osztályosok továbbra is szöveges értékelést kapnak, ám második év végén már érdemjegyekkel is értékelhetik a tanulókat. Az iskolák viszont eldönthetik, hogy melyik módszert kívánják alkalmazni, sőt, „vegyes” megoldást is enged a jogszabály.

„Már a törvényjavaslat ismeretében volt véleménye a tantestületnek, így a júniusi tanévzáró értekezleten állást foglaltunk arról, hogy ha a törvény életbe lép, akkor áttérünk az osztályozásra” – válaszolta kérdésünkre Makovecz Tamás, a Belvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola igazgatója.

A szöveges értékelés szerintük nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így nem kívánnak élni a vegyes értékelési lehetőséggel sem. „A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szülők többsége nem érzékelte pontosan, hogy mit is jelent a szöveges értékelés. A buktatást pedig hiába javasoltuk egy-egy tanuló esetében, a szülők nem járultak hozzá.”

Mindennek az lett az eredményre, hogy 5. osztályban (amikor már lehetett osztályozni és buktatni is) megnőtt az évismétlések száma. „Feltorlódtak” azok a tanulók, akik a korábbi években elégtelenül teljesítettek, ám a törvény korlátozása miatt nem bukhattak meg, s nem hozták be a lemaradásukat sem.

Az igazgató szerint így a kudarc és évismétlés mentális hatása egyáltalán nem kerülte el a gyengén teljesítő tanulókat, csupán később szembesültek vele, ráadásul már egy idősebb életkorban. „Az évismétlést akkor kell megtenni, amikor arra szükség van. Sem a szülőknek, sem a gyerekeknek nem jó, ha görgetjük évről évre a problémát. Jobb, ha a tanulók idejében szembesülnek hibáikkal, lemaradásaikkal, s akkor van esély a javításra, fejlődésre.”

Bogdán Marianna szerint összetett kérdésről van szó, s nem lehet konkrétan eldönteni, hogy a szöveges vagy az érdemjegyes értékelés-e a jó megoldás. Az Apáczai Csere János ÁMK és Nevelési Tanácsadó igazgatója 34 év tapasztalata alapján úgy látja, a gyerekeknek három csoportja létezik. Egyharmaduknak teljesen mindegy, hogy milyen iskolába járnak és milyen értékelést kapnak, mert jól teljesítenek, a család már eleve az oktatásra szocializálta őket. Ezek a tanulók kötelességtudóak, s tudják, hogy az iskolai feladat tulajdonképpen maga a munka, s azt el kell végezni.

A következő egyharmadnak már szüksége van egy kis biztatásra, mert otthon nem kapnak elég motivációt. Vannak viszont olyan gyerekek is, akiknek mindegy, hogy egyest, kis boszorkányt, vagy dicséretet kapnak a pedagógustól. „Náluk otthon nemhogy motiváció nincs, hanem az iskola szerepe sem egyértelmű, valószínűleg azért, mert már a szülőknek is rossz tapasztalataik voltak gyermekkorukban. Ezek a diákok az úgynevezett nehéz esetek.”

Az igazgató üdvözli, hogy a törvény lehetőséget ad arra, hogy szövegesen is és érdemjegyekkel is lehet ezentúl értékelni. Az osztályozás-értékelés ugyanis nem más, mint jutalmazás-büntetés. Ez megnyilvánulhat egyes-ötös érdemjegyekben, tanári szempillantásban (ami szintén lehet pozitív és negatív), vagy szöveges értékelésben.

Fontos, hogy a pedagógus osztályozáskor mondja is el, hogy az adott érdemjegyet miért adta, s az pontosan mit ér, mit jelent, mi volt a hiba, mert a puszta számok nem adnak egyértelmű üzenetet. „A lényeg, hogy a család és az iskola értékrendje találkozzon, ahol ugyanis ütközik, ott az iskolának kell kompenzálni, ám ez nem egyszerű feladat. A szülőkkel az oktatás folyamatában a jövőben még szorosabb kapcsolatot kell kialakítani.”

Bogdán Marianna szerint az iskoláknak át kell értékelniük az eddigi bevett szokásaikat. A legfőbb kérdés nem maga a gyerek, hanem a családok. Ha a gyerek „akarását”, törekvéseit nem támogatják otthon, akkor a diák lemarad, nem tud teljesíteni. Sem az iskolában, sem a későbbi életében.