A "zöldért” cselekszenek

Átfogó stratégia a környezet megújításáért

Boda László, a VÁRTÁR elnöke bevezetésképpen elmondta: óriási eredménynek tartják, hogy a közgyűlés elfogadta a zöldstratégiát. Korábban ugyanis éppen a civilek kezdeményezték, hogy létesüljön egy átfogó, a zöldterületeket egységes irányítási rendszerbe foglaló cselekvési program. A város fejlesztési terve így egy új stratégiai elemmel bővült.

A civil fórum meghívott vendége Tombi Lajos alpolgármester volt, aki szintén pozitívan nyilatkozott a közelmúltban elfogadott tervezetről. Annál is inkább, mert szerinte egy ilyen terv előkészítése, elfogadása és megvalósítása nem csak egy szűk szakmai csoport, hanem az egész város érdeke.
A zöldfelület azonban nemcsak szépséggel, hanem gondokkal is jár. Ezért alakult szakértőkből álló munkacsoport a teendők pontos kidolgozására.

Tombi Lajos elmondta: műszaki ügyekért felelős alpolgármesterként évek óta tapasztalja, hogy egy-egy nagyra nőtt fa, vagy átgondolatlan faültetés mennyi kárt tud okozni. Zalaegerszegen sajnos nem teljesen jó a faállomány mennyiségi és minőségi összetétele, mert évtizedekkel ezelőtt a lelkesedés sokszor nagyobb volt, mint a hozzáértés.

Elburjánzott lombkoronák és gyökérzetek okoznak ma komoly műszaki problémákat, és számos esetben az éghajlati és környezeti tényezőket sem vették figyelembe az ültetők. Az alpolgármester ezért nyilatkozott úgy néhány hónappal ezelőtt, hogy tíz éven belül a város faállománynak 50 százalékát le kell cserélni.

A kijelentés talán sokakban megbotránkozást váltott ki, pedig nem gondos az a város, amelyik nem ellenőrzi rendszeresen a faállományát. Ez évi 3–5 százalékos cserélődést jelent; ennyi fát ér betegség, viharkár, vagy egyéb káros hatás. Évente 25–35 millió forint körül mozog a zöldfelületi károkozás, ez magába foglalja az utcabútorok rongálását, amortizációját is. Egy évtizedre kivetítve ez az összeg nagyjából annyi, mint a cselekvési tervre szánt 300 millió forint.

Boda László mindehhez hozzáfűzte: szeretnék, ha a tervbe nemcsak a közterületek, hanem a magán- és ipari területek zöldfelületei is beletartoznának, s kiemelten kezelnék a Parkerdő és az Alsóerdő jövőjét.

Lendvay Miklós egykori főkertész szerint pedig jobban kellene hangsúlyozni, hogy az évi 3–5 százalékos állománycsere nem jelent értékvesztést, hiszen a kivágott fákat pótolják, így a zöldvagyon növekszik. Czeglédy András építész úgy látja, hogy a felelősség az önkormányzat, illetve az alpolgármester és az egyes témában érintett osztályok kezében van. A feladat összehangolt szakmai munkát igényel, amiben mindenkinek részt kell venni.

Tombi Lajos válaszában kiemelte: a város nem tudja, nem is akarja levenni magáról a felelősséget, és szerinte az önkormányzat műszaki osztálya, a Városgazdálkodási Kft. munkatársai, valamint az erdészek egymást segítve, a tapasztalatokat megosztva végzik a munkát. Igyekeznek nemcsak a közterületekre koncentrálni, hanem a lakosság érdekeit is szem előtt tartani. A most elfogadott cselekvési terv egy út, amin el lehet indulni, és hatására néhány év múlva talán kevesebb konfliktus lesz majd ember és fa, valamint ember és ember között.

A zöldfelületi stratégiát – melyet Fazekas Györgyi környezetvédelmi és kommunális csoportvezető, Horváth Zsuzsanna okleveles tájépítész mérnök, Sólyomvári György okleveles táj- és kertépítész, valamint Székely Róbert földművelésügyi és erdőgazdálkodási szakreferens készített – Horváth Zsuzsanna ismertette a hallgatóság előtt.

A cselekvési terv magába foglalja többek között a belváros és az egyes lakóterületek zöldfelületeinek, parkjainak értékmegőrző megújítását, fenntartását, a középületek környezetének rendezését, parkok használati értékének növelését és a körforgalmak, fasorok megújítását.