Az alkotóházak jövőjéről

                                                                  Kultúramegőrző szerepük van

A résztvevőket Prokné Tirner Gyöngyi a helyi kézművesház vezetője, F. Tóth Mária az Oktatási és Kulturális Minisztérium vezető főtanácsosa és Gyutai Csaba alpolgármester köszöntötték. Elmondták, fontos, hogy a kézművességben és a hagyományápolásban rejlő közösségi erő erősödjön és minél több fiatalt érintsen meg. Kívánatos lenne, ha ez a kulturális kincs a mesterek számára egyben megélhetési forrást is jelentene. Gyutai Csaba kiemelte az alkotóházak kultúramegőrző szerepét, melyre helyi példa, hogy az 1982 óta működő és egyre szélesebb tevékenységet folytató zalaegerszegi Kézművesek Háza „visszatanította” a zalai vert csipke készítését. Ez is, és más hagyományok is elvesztek volna, a házak működése nélkül, melyek az idén egyelőre támogatás nélkül állnak.

Az első előadók voltak dr. Bánszky Pál és Péterfi László, akik a 70-es évekbeli kezdetekig, az alkotóházak megszületésének gondolatáig nyúltak vissza előadásaikban. A hagyományápolással kapcsolatban megjegyezték, nem biztos, hogy csak a régit lehet másolni, megújulhat a népművészet is, helye van a kísérletezésnek. Erre példa Orbán Irén „emlékező varrása”, azaz a történelmi múltat bemutató óriás szőnyegei. Bármilyen is az irány, az alkotótevékenységnek folyamatosnak kell lenni. És bár az alkotóházak történelme sem a jelentős anyagi forrásokkal kezdődött, hanem az önzetlen és áldozatos közös munkával, azért a minél jobb működéshez pénzbeli támogatásra is szükség van.

Prokné Tirner Gyöngyi a helyi lehetőségekre utalva elmondta, a jövőben a Kézművesek Háza és a szomszédos termálfalu között együttműködés látszik kibontakozni.

A két napos tanácskozás végén a résztvevők kiáltványt fogalmaztak meg, melyben egybehangzóan kijelentik, hogy a népi kézműves alkotóházak, műhelyek és galériák érdekképviseletére civil szervezetet hoznak létre. A szakmai program és a működési rend kidolgozására a konferencia szervezőit kérték fel a résztvevők.