Az ősember nem volt primitív és nem a lakása falára rajzolt

"Őskatedrálisok, barlangbazilikák" - Böröcz Nándor Neánder előadás a Göcseji Múzeumban

Mint mondta, az ősember művészete már gyermekkora óta érdekli, és az elmúlt években igyekezett minden tudományos (nem bulvár, vagy áltörténelmi) kutatást megismerni a szóban forgó témában. Az előadás során a 30 ezertől a 10 ezer évvel ezelőttig élt emberek művészetének legérdekesebb jelenségeit mutatta be. A legújabb eredmények pedig sok izgalmas és meglepő dolgot mutatnak, amiket nem tanítanak az iskolában. Sőt, az őskorról és az őskori ember művészetről valójában nagyon keveset és felületesen beszélnek a történelemkönyvek - tette hozzá.

Az előadó a sztereotípiákkal is leszámolt; sokáig tartotta magát az a nézet (és azt is tanították), hogy az ősember primitív volt, ami egyáltalán nem igaz. Mint ahogy az sem fedi a valóságot, hogy valamiféle "vadászmágiát" ábrázolnak a barlangrajzok. Ennél sokkal komplexebb (földrajzi tereket és évezredeket áthidaló) dologról van szó.  Ma már azt állítják a tudósok, hogy volt egy nagy közös mítosz és egy művészeti forradalom a paleolitikumban. Böröcz Nándor ezért is adta előadásának az "Őskatedrálisok, barlangbazilikák" címet.

Egy közös nagy mítosz illusztrációi a barlangrajzok?

A ma ismert barlangrajzok helyszínei minden bizonnyal szakrális helyek voltak, legyenek azok bárhol a világon. Az ősember pedig a hiedelmekkel ellentétben nem abba a barlangba festett random mintákat, amelyikben lakott. A kutatások szerint rituális céllal készültek a barlangrajzok (de nem a sikeres vadászat céljából), és eleink évi egy-két alkalommal, vagyis szertartások, ünnepek idején látogatták ezeket a díszes sziklamélyedéseket. (A barlangok felé vezető úton a régészek ősi piktogramokat, útjelző táblákat, figyelmeztető jelzéseket is találtak.) Ráadásul sok ezer éven keresztül használták e szent helyeket. A jelenlegi tudásunk szerint a későbbi "használók" rá is festettek a rajzokra, vagy "restauráltak" egyes jeleneteket, motívumokat. És bár a teljes igazságot nem ismerjük, a mai elméletek szerint létezett egy közös történet, mítosz, hiszen nagyon hasonló figurákat látni a barlangokban több ezer kilométer, vagy több ezer év távlatában is.

A kutatók megfigyelték, hogy nem természetes állattársulások láthatók a rajzokon, bizonyos állatok sokszor kerülnek egymás társaságába, míg mások soha. Az ember pedig "betolakodó" ebben a mítoszban, hiszen csak mellékesen, ritkán és nagyon stilizáltan jelenik meg. A rajzok valószínűleg egy mára eltűnt mítosz illusztrációi lehetnek. Az alkotók, vagyis a korabeli művészek pedig sok esetben (sámán)nők voltak. Ezt a kéz mérete és formája alapján állapították meg a kutatók. Gyakori volt a kézzel festés, a kéznyom, a kéz körbefújása festékkel (ekkoriban már festékbányák is működtek). Ráadásul még művészeti korszakokat is el lehet különíteni; az ábrázolások, ahogy haladunk előre az időben, a realisztikustól az absztrakt felé közelítenek. Persze az egyes kontinensek, földrajzi térségek mutatnak egyediséget, változatosságot, de meglepően sok a hasonlóság. Ez pedig mindenképpen valami ősi közös tudást, történetet jelent, amit ma már nehezen fejtünk meg.

Az is elhangzott, hogy bár hazánk területén (sőt a Kárpát-medencében) eddig nem találtak barlangrajzokat, festékbányászat- és kereskedelem működött. Tőlünk nem messze, a Balaton-felvidéki Lovas jó példa erre (a hely látogatható is).

Az előadást követően a látogatók megtekinthették Böröcz Nándor őskori motívumok ihlette festményeit (vagyis hamis őskori meséit), az alkotó pedig szívesen válaszolt kérdésekre is. Az ősi illatokban is bővelkedő kiállítás július 31-ig látogatható.