Verspiknik a dombok ölelésében a Göcseji Dombérozón

 Berkes Dániel, Buza Beáta és Tóth Renáta volt Karáth Anita vendége

Vajon milyen verset hoz magával egy zeneszerző, egy újságíró és egy könyvtáros szakember, aki intézményvezető is? Milyen érzelmi kötődések, életszakaszok kapcsolódnak az adott szöveghez? – többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ a beszélgetőpartnerek a piknik alatt. Karáth Anita kérdéseire ezúttal Berkes Dániel zeneszerző, Buza Beáta újságíró (a kezdetektől a ZTV munkatársa) és Tóth Renáta, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója válaszolt. Az est során pedig Ecsedi Erzsébet színművész, valamint Támadi Anita színművész, és Miklós Vivien, a 2024-es X-faktor döntőse közreműködött.

Berkes Dániel, Támadi Anita és Karáth Anita

Berkes Dániel klasszikus zenét tanult, ma zongoristaként, zeneszerzőként és énektanárként ismerjük, de mint elárulta gordonkázni is tanult és a jazz sem áll távol tőle. A mostani Verspiknikre meglepő módon egy dalszöveget hozott, mégpedig az Emil Rulez zenekar Rovar vagy! című szövegét (Hajós András és Hegyi György közös alkotása). Őszinte vallomásából a közönség megtudhatta, hogy a mostani szövegválasztását a tavaly kiderült komoly betegsége „ihlette”. Sokszor ő is szakmája, hivatása által határozza meg önmagát, aztán a nehéz és tragikus pillanatban fel kellett tennie önmagának is a kérdést, hogy mi marad, ha a szakmát „lefejtjük”? Kicsoda ő valójában, miképp gondol önmagára, ha éppen nem tanít, nem zenél? „Levés közben jön meg a létvágy” – ez egy erős sor a választott szövegben. De jelzi a túlélési vágyat, az erőt; és azt is, hogy a művészetnek igenis van gyógyító ereje. Berkes Dániel ma már tudja, hogy nem kell mindent véresen komolyan vennie, és azt is, hogy hogy nem véletlenül lett beteg. Sok konfliktust cipelt magával, amik miatt büntette is önmagát. Lassan viszont nemet mondani is megtanul.

Berkes Dániel

A műveltség iránytű és kapaszkodó a világban

Teljesen más hangulatot varázsolt a pódiumra Buza Beáta újságíró (eredetileg jogot végzett, de abban a szakmában sosem dolgozott), aki Áprily Lajos: Tavasz a Házsongárdi temetőben című költeményével érkezett az estre. A vers Apáczai Csere Jánoshoz és holland származású feleségéhez – és ezzel együtt a Kelet-Nyugat különbözőségéhez, az elmaradottság és felvilágosult gondolatok ellentétéhez – kapcsolódik. Mint mondta fiatal korában is kedvelte ezt a verset, de ma már pontosan tudja, hogy mit jelentenek ezek a sorok: „Ha jött a harcok lázadó sötétje, fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje. / S a dallamot karral kisérve halkan, napsugaras nyugat dalolt a dalban, / hol a sötétség tenger-árja ellen ragyogó gátat épített a szellem.”

Ecsedi Erzsébet

Pedagógus szüleitől (akik tavaly hunytak el), mindig azt tanulta, hogy a műveltség és szellemi igényesség iránytű és kapaszkodó a világban. A tudás és a műveltség (például az irodalom és a zene ismerete, szeretete) fontos, és mindig érdemes valami újat felfedezni. Őt a mai napig a kíváncsisága hajtja, viszi előre; a munkában is ez ad neki inspirációt.

Buza Beáta

„Testi-lelki nyavalyákra” olvassunk könyveket

Könyvtárosnak lenni életre szóló hivatás – vallja Tóth Renáta igazgató, aki gyermekkönyvtárosként kezdte pályáját. Szerencsés, mert azt csinálhatja, amit igazán szeret. Ahogy Karáth Anita fogalmazott: Renáta a könyvtár első női vezetője, de megmaradt vidám csajnak, akinek a lelke tele van színekkel. Az igazgató azt felelte, hogy valóban egy 50 fős intézményt irányít, ami néha nagy kihívás, de fontos számára, hogy az igazgatás ne egy öncélú dolog legyen. Partnerként tekint a kollégákra és az olvasókra is.

Annál is inkább, mert manapság a könyvtárak szerepe megváltozott: közösségi helyeknek kell lenniük a digitális világban. Egy országos lapban megjelent, tréfásnak szánt cikkre reagálva elmondta, hogy a könyvtárosok imázsán is kell javítani. Mert a könyvtárosok nem „öreg, otthonkás nénik, nem bajszos banyák” – mint azt a cikk sugallta. Egy élő, organikus, modern intézmény a könyvtár, ami képes reagálni a 21. század kihívásaira.

Tóth Renáta

Az igazgató Szabó T. Anna: Útravaló című versét (és egy kosárnyi könyvvel) választotta. Szerinte lehet és kell is a „testi-lelki nyavalyákra” könyveket ajánlani. Szabó T. Anna nemrég járt a könyvtárban, és mindenkire nagy hatást gyakorolt tudása, kedvessége, szerénysége. Verse egyszerre szól a bátorságról, kitartásról, a kíváncsi útkeresésről, de az önismeretről is. Melyekre mind-mind nagy szükség van napjainkban. 

A Verspiknik könnyed, ám mégis elgondolkodtató, lélekemelő (és közösségépítő) kikapcsolódást nyújtott a résztvevőknek. És ismét bizonyosságot nyert, hogy az irodalom menő! Verset olvasni pedig nemcsak esztétikai élmény, hanem bizonyos élethelyezetekben létszükséglet is.