A hévízi iszap gyógyító hatása

Dr. Gyarmati Noémi főorvos előadásából

Mint elhangzott, az iszapkezelést a balneoterápia (gyógyvízzel való gyógyítás) körébe sorolják. Magyarországon leginkább elterjedt az iszapnak a pakolás (más néven göngyölés) formájában való alkalmazása, emellett a Hévízi-tó egy természetes iszaptó, és a benne való fürdőzés iszaptó-kezelésnek is tekinthető. Az iszappakolást Hévízen „rész-iszap-kezelés“ formájában adják, egyszerre maximum hat testtájékot kezelnek.

A pakolás során három réteggel borítják be a gyógyiszappal kezelt beteget: pokróc, rajta nylonlepedő, azon vászonlepedő. A bugyolálás célja, hogy a hőhatás minél tovább tartson. Az iszap legjelentősebbnek tekintett hatása a hőhatás: a felvett hőt sokáig megtartja, nagyon lassan adja le, tehát elhúzódó meleg-kezelést lehet vele elérni. Általában 42 °C-os iszapot adnak. Ilyen hőfokú víz már kellemetlenül forró lenne, de a lassú hőleadás miatt az iszapot kellemesen melegnek érezzük. Az iszap kémiai hatása a benne lévő kémiai alkotóelemek hatásától függ.

A kéntartalmú gyógyiszap például már alacsonyabb hőfokon létrehozza azt a mély szöveti hipertermiát (melegséget), amit a gyógyászat szempontjából kívánatosnak tartanak. Ennek az a jelentősége, hogy olyan betegnél is elérhetik így a kívánt gyógyhatást, aki valamely kísérőbetegsége miatt meleg pakolást nem kaphat. Az általában húsz percig tartó iszapkezelés után minimum félórás pihenés feltétlenül szükséges! Gyógyvizes, vagy bármilyen meleg-kezelés igénybevétele csak minimum két óra múlva engedélyezett!

A Hévízi-tó fenekét 1-7 m vastagságban borítja a természetes, kevert típusú, zömmel növényi eredetű gyógyiszap. A természetes iszapfürdőnek tekinthető hévízi iszap: magas huminsav-tartalmú, sötétszürke, frissen kénhidrogén, szárazon földes szagú, használatra készen lágy, nem ragadós anyag; pH-ja 7,2, hőtartó képessége 502 mp, hővezető képessége 0,0017 cal.

Gyengén radioaktív, az össz-kéntartalom: szárítottban 0,89%, használatra készben 0,51%. Jellemző a szárazanyag-tartalom 60%-át kitevő mészkő, kvarc, földpát, csillám, amfibol. Az iszapot megőrlése után kettős falú, a falak között olajat tartalmazó iszapfőző üstben felfőzik, az üstben az iszapot ásványvízzel keverik, 100 °C feletti hőmérsékleten sterilizálják, majd visszahűtik a kezelési hőfokra.

A pakolási módok lehetnek egész-, háromnegyedes-, fél-, törzs-, végtag- és rész-pakolások. Az iszapnak fizikai-kémiai hatása mellett élettani hatása is fontos, mert endorfin-szintemelkedés, vérbőség és stimulálás is bekövetkezik a kezelés hatására.

Az iszapkezelés javallt degeneratív (kopásos) mozgásszervi betegségek, lágyrész-reumatizmus, ízületi zsugorodás kezelésére, sérülések utókezelésére, illetve egyes bőr- és nőgyógyászati betegségek gyógyítására. Ellenjavallt: szívelégtelenség, instabil magas vérnyomás, szívritmuszavar esetében, illetve szívinfarktus után három hónapig. Kizáró ok súlyos máj- vagy vesebetegség, rosszindulatú daganat, tbc., heveny fertőzés, gyulladás, lázas állapot. Terhesség, sclerosis multiplex fellángolása, eszméletvesztéses betegségek sem engedik az iszapkezelés alkalmazását.