Magyarságélmény Erdélyben

Szívesen mennének jövőre is

A Széchenyi Tagiskola és a Baróti Szakközépiskola több éves kapcsolattal rendelkezik, ennek bővítéseként az építészek mellett az idén a faiparosok is látogatást tettek a határon túli iskolában. A költségeket az Apáczai Közalapítvány támogatásával fedezték a 12 tanuló és 3 kísérő tanár számára.

– A kintiek javaslatára kopjafát készítettünk közösen, melyet majd októberben, a Deák-napok alkalmával állítunk fel ünnepélyesen az iskolánk elé – mondta Borvári Ágota faipari mérnök tanár, munkaközösség-vezető.

– Szakmailag milyen kihívást jelentett az erdélyi út?
– Gyakorlat kell hozzá, és a fafaragáson volt mit gyakorolni. Ezért először mindenki sulykolót készített, aztán kisméretű kopjafát, és ezután álltunk neki a 15x15 centiméter átmérőjű és 2,5 méter magas kopjafa készítésének. A kinti diákok, akik művészien bánnak a vésővel, több száz éves hagyományt ápolva tanították a mieinket. A kopjafán egyszerre csak egy fő dolgozhatott, de mindenki sorra került, még én is – teszi hozzá lelkesen. – A tanulóinknak annyira megtetszett a fafaragás, hogy a jövő évi vizsgaremekekbe is szeretnék beépíteni.

– Hogyan érezték magukat a diákok?
– Megdöbbenve tapasztalták a színmagyar beszédet. Hogy az ottani fiatalok szívesen hordják a díszes öltözetet. Szép helyekre kirándultunk, így a fülei kopjafás temetőbe is, ahol elmondták a kopjafaállítás hagyományát. Ezt a szokást újból kezdik feléleszteni. De egyébként is nagyon hagyománytisztelők az erdélyiek. Mindez hatalmas élmény volt a szakmai fejlődés mellett. Hazafelé aztán már arról beszéltek a fiúk, hogy jó lenne máskor is menni. A problémánk, hogy a pályázat csak egyirányú mozgást támogat. Pedig az erdélyieknek anyagilag talán még megterhelőbb lenne az ideutazás.

– Mit tanulhatnának Zalaegerszegen?
– Mivel a technikai felszerelésük fejletlenebb, mint a miénk, ebben és az intarziakészítésben tudnánk újdonságokat mutatni.