Össze­fo­gás­sal épít­kez­ni

1956: bol­dog­ság a fé­le­lem he­lyett

Mint mond­ta: a 16. szá­zad­tól kezd­ve szá­zé­ven­te meg­vív­tuk a ma­gunk sza­bad­ság­har­ca­it. Van, ame­lyik nem­ze­ti ün­nep lett, ám van olyan is – pél­dá­ul a Bocs­kai-sza­bad­ság­harc – ame­lyik a nagy­kö­zön­ség szá­má­ra a fe­le­dés ho­má­lyá­ba me­rült. Ál­ta­lá­nos­ság­ban el­mond­ha­tó, hogy ke­ve­set tu­dunk a har­cok­ban el­eset­tek­ről, s az egye­dül ma­radt csa­lád­tag­ok­ról.

1956-ban sok polgári gon­dol­ko­dá­sú ember úgy érezte, az nem le­het, hogy Nyugat-Európa el­ha­gyott minket, s „odadobott” a szov­je­teknek. Úgy gondolták, hogy jön majd a 3. világháború, ami rendbe te­szi a dolgokat, és új­ra­írja Európa ha­tárait. A vi­lág­há­ború benne volt a levegőben, de mégsem tört ki. Az­tán jött 1956 és a pesti, majd a vi­déki ese­mények.

A tüntetők egy­re felszabadultabban kiabálták a jel­szavakat, és a félelmüket fel­vál­tot­ta a boldogság. Azok féltek, akik a másik oldalon álltak, és ők lőttek is. Ártatlan, fegy­ver­te­len em­be­rek­re. Zala­eger­szegen is a félelem miatt lőttek az akkori Ady utcai párt­székház erkélyéről a de­monst­rá­lókra. A fegyverek a félelem miatt dördültek el, mert a hatalom félt.

A tör­té­nész sze­rint azon­ban a for­ra­da­lom és a sza­bad­ság­harc még­sem volt hi­á­ba­va­ló, hi­szen az ilyen ese­mé­nyek mind­ig ma­guk­ban rej­tik az új­já­épí­tés és új­ra­kez­dés le­he­tő­sé­gét. Nem­ze­ti össze­fo­gás­sal le­het épít­kez­ni, fel le­het tá­mad­ni! Ez 1956 üze­ne­te.

meg­em­lé­ke­zés vé­gén az 56-os Ha­gyo­mány­őr­ző Egye­sü­let és a POFOSZ za­la­eger­sze­gi szer­ve­ze­té­nek kép­vi­se­lői után, az ön­kor­mány­zat ne­vé­ben Gyutai Csa­ba pol­gár­mes­ter, Balaicz Zol­tán és Doszpoth At­ti­la al­pol­gár­mes­te­rek, majd dr. Gyimesi End­re or­szág­gyű­lé­si kép­vi­se­lő he­lyez­te el az em­lé­ke­zés ko­szo­rú­ját. Az em­lék­mű­nél kö­zép­is­ko­lás­ok gyúj­tot­tak mé­cse­se­ket.
A vá­ro­si ün­nep­ség a Ke­resztury ÁMK hang­ver­seny­te­rem­ben foly­­ta­tó­dott a Za­la­eger­sze­gi Szim­­fo­­ni­kus Ze­ne­kar ün­ne­pi hang­ver­se­­nyé­vel.