A betűvetés az élete

Aktok és logók a Kölcseyben

Molnár István tervezőgrafikus munkáiból nyílt tárlat az intézmény aulájában, melyet Monok Balázs rajztanár ajánlott a fiatalok figyelmébe, majd az alkotó kalauzolta el a hallgatóságot a tipográfia, a nyomdaipar és a logókészítés útvesztőjébe.

Molnár István életútja amennyire kalandos, annyira teljes és harmonikus is. Egy kis hetési faluban, Lentikápolnán született 1937-ben. Rajztehetsége már korán megmutatkozott, ezért képzőművészeti középiskolába-, majd főiskolára ment. Az első nagy fordulat 1956-ban történt életében, a forradalmat követően ugyanis Angliába disszidált, s egy alumíniumöntödében kezdett el dolgozni. Később elvégezte a londoni nyomdaipari főiskolát, 1960-től pedig már műterme volt Londonban.

A nagy szakmai áttörést az hozta meg számára, hogy ő készíthette el a Royal szállodalánc arculatát és logóját, melyet azóta is használnak. Sőt, Molnár István a mai napig tagja a hotel marketing-tanácsadótestületének. Néhány évvel később őt bízták meg azzal a nemes feladattal is, hogy tervezze meg egy angol siklórepülőgépeket gyártó cég teljes arculatát. Szintén az ő munkáját dicséri a Star Trec-rajongóknak készített ajándékok csomagolásának dizájnja is.

Annak ellenére, hogy Molnár Istvánnak a betűvetés az élete, - s a mai napig nem tud szabadulni a tipográfia „fogságából” - a gasztronómia is vonzotta. Vagy egyszerűen, csak hiányoztak neki a hazai ízek Londonban, ezért Vidám Huszár néven egy magyar éttermet nyitott a brit fővárosban. A tervezőmunkán kívül folyamatosan rajzolt is; grafikáiban népművészeti elemek és egzakt megközelítések egyaránt fellelhetők.

A külföldi szakmai sikerek ellenére 2000-ben családjával hazaköltözött Zalába (egyik lánya, Claudia, a Kölcsey gimnázium angol idegennyelvi lektora). Nyugdíjas kora dacára továbbra is lelkesen dolgozik; kitanulta a számítógépes tervezés fortélyait. Ismertségét és elismertségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 2006-ban Károly herceg magyarországi látogatása idején meghívta protokoll fogadására a művészt.

Mostani tárlata azt mutatja meg, hogy miért fontos a szabadkézi rajz ismerete, s hogy jut el egy grafikus az első aktoktól a logótervezésig. Az alkotó amúgy nem művésznek tekinti magát, hanem kisiparosnak. A grafikai és nyomdaipari ismereteken túl a betűket és betűtípusokat is meg kellett tanulnia. Mint mondta: a betűvetés alapja a precizitás. Ha egy tervezőgrafikus dolgozik egy projekten, akkor a legfontosabb a kommunikáció: a képnek, a betűformának, a szimbolikus jelentésnek összhangban kell lenni a reklámozni kívánt tárgy, vagy cég üzenetével, profiljával. István bácsinak amúgy gyönyörű gyűjteménye van a korabeli nyomdaiparban használt faragott betűkből és írásjelekből, melyekből hozott is néhány darabot a kiállításra.

Grafikáit, amolyan „kiömlő kreációknak” tartja, melyeket szabadidejében rajzolt. Túl sok ideje azonban nem volt saját művészetére, hiszen szinte megállás nélkül tervezett, s tervez ma is. Ahogy mondta: amíg csak tud, dolgozik.