A lámpa, aki tud fául

                                                                        Fantáziavilágba menekült

Bátky András elmondta, pályázatra írta a városi medvebocs történetét, melynek hamarosan lesz folytatása is. Ennek az érdekessége, hogy a szereplőknek nem a gonosszal kell megküzdeni, hanem sokkal nehezebb feladatként el kell dönteniük, hogy az őket körülvevő világban ki a jó és ki a rossz.

Majd az író-olvasó találkozókon szokásos beszélgetés kreatív játékba váltott át, amikor is a gyerekek bevonásával rögtönzött vidám meséket az író, nagy tetszést aratva a hallgatóság körében. Nem mindennapi szereplők és asszociációk töltötték be a teret néhány perc alatt. Így a süteményt sütő fókalány, a magányos fa, a fában szegény erdő, az örökké zöld jelzőlámpa, mely ráadásul beszéli a fák nyelvét, hogy csak néhány kiragadott példával éljünk.

- Gyerekkorában is gyakran álmodozott? Innét maradt meg az élénk fantáziavilág?

- Elég magányos gyerek voltam és ezt átvészelni segített a fantáziavilágba menekülés.

- Hogy érzete magát a két zalaegerszegi találkozón?

- Jó volt a légkör, kellően előkészített a találkozó és a gyerekek éppen optimális érdeklődést mutattak.

- Van olyan gyerek, akit nem ragad magával egy ilyen kreatív játék?

- Egyén nem igen, de passzív közösségek vannak. Ennek az okát nem sikerült kiderítenem, de teljes kudarcot még sehol sem vallottam.

- Gondolta, hogy a könyve ilyen sikeres lesz?

- Reméltem, és igyekeztem úgy megírni, hogy a gyerekek mellett a felnőtteket is kellően szórakoztassa.

- Külön felnőtteknek szóló írása lesz – e?

- Igen, egy elmúlt szerelem története, ahol a fejezetekben felváltva olvashatók a nő és a férfi szemszögéből a megélt események?

- A női szemszöget honnét vette?

- Először úgy volt, hogy egy hölgy kollégám írja ezeket a részeket, de mivel gyorsabban készen lettem az én fejezeteimmel, megírtam a női oldalt is.

- Sikerült – e a gyerekkori magányos létet legyőzni?

- Azt hiszem ez mindenkinek csak időszakosan sikerülhet. Aki szerencsésebb, annak hosszabbak ezek az időszakok, de véglegesen soha nem győzhetjük le a magányt.