A múzeumi raktár titkai

                                                             Barokk szobroktól az expresszionizmusig

A zalaegerszegi Göcseji Múzeum ritkán látható képzőművészeti gyűjteményeiről kérdeztük dr. Kostyál László művészettörténészt. Az idén 60 éves intézmény igazgatóhelyettese előjáróban leszögezte: a múzeumnak nem gyűjteményei vannak, hanem egy és oszthatatlan képzőművészeti gyűjteménye, ami több egységből tevődik össze. A kollekció ma már több mint 2000 darabból áll. A gyűjtés fénykora pedig leginkább a 70-es, 80-as évekre tehető. Ma viszont a közgyűjtemény pénzügyi helyzete miatt alig van lehetőségük gyarapítani az állományt. Az utóbbi 10 évben egy felhívás eredményeképpen érkezett több zalai művésztől alkotás a gyűjteménybe, de vásárolni nem nagyon tudnak.

- Az elmúlt évtizedekben egyrészt tudatosan, másrészt pedig alkalomszerűen bővült a múzeum képzőművészeti anyaga. Az intézmény alapfeladatából adódik egyfajta gyűjtési koncepció, vagyis elsősorban a zalai, másodsorban pedig a kortárs hazai művészek alkotásait keressük. Ezen kívül „ad hoc” módon is bővült a gyűjtemény: tükrözve az elődök lelkesedését, ízlését.

- Melyek a legrégibb darabok?

- A vármegyeháza hajdani portrégalériájának darabjai és régi templomok barokk szobrai. Ezeket még Szentmihályi Imre, a múzeum első igazgatója leltározta be. A nagyobb egységek az 1970-es évektől érkeztek. Ennek a gyűjtésnek az alapját tulajdonképpen az Egervári Művésztelep anyaga adta. Már 1967-ben felvetődött a Városi Képtár létesítésének gondolata. Az volt a cél, hogy a művésztelep itt maradt alkotásainak legyen kiállítóhelye.

- A képtár-kérdés azóta is napirenden van.

- A jelen gazdasági helyzetben igazából nincs napirenden. De a téma újból és újból előkerül. Hat évvel ezelőtt jómagam elkészítettem egy koncepciót, ami egyfajta alapja lehet későbbiekben a képtár megvalósításának és működésének. Azt is mindenki tudja, hogy kellene képtár, hiszen a városban vannak ugyan kiállítótermek, galériák, ám a kor színvonalának megfelelő, tágas, több gyűjteményi egységet és időszaki tárlatokat is befogadni képes kiállítóhely nincs.

- Visszatérve a Göcseji Múzeum gyűjteményének egységeihez: az említett egervári művésztelep anyagán, és a sokak által jól ismert Kisfaludi Stróbl Zsigmond kollekción kívül, milyen nagyobb csoportok vannak még?

- A képzőművészeti anyag jó részét a Hertelendy-gyűjtemény adja. Herteleny László műgyűjtő zalai származású volt, s rengeteg képzőművészeti alkotást vásárolt nemcsak magyar, hanem külföldi mesterektől is. Festményekből, kisplasztikákból, nyomatokból és grafikákból áll ez a gyűjteményi egység. Megtalálhatók benne például a 19. századra jellemző úgynevezett népéletképek melynek szép példája Barabás Miklós „Vásárra menő oláh család” című alkotása. Ez a festmény több példányban készült, az egyik nálunk található. A Hertelendy-gyűjteményben ezen kívül sok egyéb mellett Orlai Petrich Soma és Benczúr Gyula egy-egy festménye is megtalálható. Ami a Kisfaludi Strobl gyűjteményt illeti: valóban ez a legismertebb, hiszen sikerült állandó kiállítást rendezni az alkotások jó részéből. A gyűjtemény feldolgozása, értékelése viszont még nem történt meg teljesen. Készülőben van a művészről egy monográfia, mely reményeim szerint hamarosan napvilágot lát.

- Külön egységet képez a hazai expresszionizmus jeles alakjának, Frank Frigyesnek a hagyatéka is.

- Így igaz. Ez az anyag két részletben került a múzeumba. Közel 40 festmény és 250 grafika, vázlat, rajz tartozik a kollekcióhoz. Frank Frigyes élete végén több múzeumban helyezte el alkotásait. 1975-ben a Göcseji Múzeummal is megállapodott. Tudta, hogy Kisfaludi Strobl hagyatéka is itt található, s úgy érezte, a zalai múzeum jó gazdája lesz műveinek. Persze azt is szerette volna, ha ezek egy állandó kiállításon folyamatosan látogathatók, de ez egyelőre nem valósulhatott meg. A múzeum gyűjteményének egy kisebb egységét képezi még az egykori Zala megye ma Horvátországhoz tartozó részén született Boldogfai Farkas Sándor szobrászművész és érmész hagyatéka, Gácsi Mihály Munkácsy-díjas grafikus anyaga, aki 1976-tól halálig (1987) élt  és alkotott Zalaegerszegen. Fontos megemlíteni Németh János keramikusművész alkotásait is, melyekből májusban nyílt meg az állandó kiállítás. Bár az ő gyűjteményének csak egy része - körülbelül 71 mű – van a múzeum tulajdonában. Ezeken kívül az 1970-es, ’80-as években minisztériumi vásárlások következtében is kerültek jelentős művek a vidéki múzeumokba. Ilyen adományozás eredménye, hogy Glatz Oszkár, vagy Czóbel Béla alkotásával is rendelkezünk.

- A gyűjtemény stílusát és korát tekintve nagyon összetett. Lehet azt mondani, hogy az 1800-as évektől napjainkig felvonultatja a főbb művészettörténeti korszakokat?

- Ennyire ez nem egyértelmű, ugyanis sok minden hiányzik, főleg a 20. század irányzataiból. Például alig van avantgarde alkotás a múzeumban. Azt is sajnálom, hogy a zalai születésű Vajda Lajostól csupán egy darab grafikánk van. Hosszú távon szerencsésnek tartanám, ha a múzeum anyaga és a Gébárti Művésztelep anyaga – ha nem is feltétlenül tulajdonjogilag -szerves egységet képezhetne. Ez utóbbiak tárolásáról jelenleg a Keresztury ÁMK, mint a művésztelep szervezője gondoskodik.

- Ha már tárolásnál tartunk, a Göcseji Múzeum mekkora területen, és milyen körülmények között tud elraktározni egy ekkora képzőművészeti anyagot?

- Egy képzőművészeti raktárunk van, amiben ráadásul iparművészeti tárgyak is vannak. A helyiségek túlzsúfoltak, de néhány éve sikerült a festmények tárolására egy új eljárást – az úgynevezett akasztóhálós rendszert - kidolgoznunk. Korábban polcokon voltak a festmények, egymásnak támasztva, ám így a képek mozgatása sérülésveszéllyel járt. A mostani megoldás sokkal biztonságosabb és praktikusabb. Ezen kívül természetesen ügyelnünk kell a raktár hőmérsékletére, páratartalmára és figyeljük a por koncentrációját is.

- A gyűjtemény darabjai elég ritkán láthatók kiállításokon, pedig sok múzeum épp a költséghatékonyság miatt inkább saját anyagából válogat, ha képzőművészeti tárlatot rendez.

- Kétségkívül olcsóbb megoldás, mint „lehívni” valamilyen nagyobb tárlatot a fővárosból, vagy más városból. Az is igaz, hogy az anyag elég gazdag ahhoz, hogy bemutassuk. Erre azért volt példa több esetben is, időszaki kiállítások esetében. Gond viszont, hogy helyhiánnyal küzdünk. A múzeum egyetlen időszaki kiállítóterén „osztoznak” történészek, régészek, néprajzosok és a művészettörténész. Így tényleg ritkán lehet tárlatot rendezni a gyűjteményből. Ezért is lenne fontos egy képtár, hiszen akkor mindezeket a gyűjteményi egységeket illetve más, például kortárs műveket is be lehetne mutatni a közönségnek.