Bemutatkozott a Nagyítás

                                                                  Nem akarnak népi-urbánus vitát

A beszélgetést vezető Péntek Imre, az írótársaság nevében úgy nyilatkozott az újságról: a magyar kultúra olyan szeletét vállalta fel a Nagyítás, ami sokáig nem került reflektorfénybe. Úgy érzi, lap megfelel az elvárásoknak, s beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Csontos János, a Nagyítás főszerkesztője bevezetésképpen elárulta, hogy már 20 éve érzik, lenne egy efféle lapnak létjogosultsága. Voltak hasonló kezdeményezések, de azok vagy havonta megjelenő folyóiratok, vagy kéthetente megjelenő – sem nem hetilap, sem nem folyóirat – kiadványok voltak. Mind a két lap-típus az idő- és helyhiány miatt „lemarad” fontos eseményekről, jelenségekről. Ezért is örülnek, hogy sikerül hetente 28 oldalon megjelenniük.

Brám- Nagy Ferenc és Száraz Miklós György főszerkesztő-helyettesek beszéltek az újság tartalmi tagoltságáról; a politikai, kulturális és társadalmi tematizáltságról. Azt azonban nem szeretnék, hogy úgy nézzen ki a lap, mintha három újságot gyúrtak volna eggyé. Egységre törekszenek. Céljuk, hogy olvasóbarát lapot szerkesszenek, olyan tartalommal, ami máshol nincs. Szeretnének rálátni a világra, s elhelyezni magukat a világ kulturális folyamatában. A líra népszerűsítése érdekében pedig a címlapon mindig egy verset is közölnek, bár kezdetben megoszlottak a vélemények arról, hogy 2010-ben üdvös dolog- e ez.

A beszélgetés további részében szó esett arról is, hogy mennyire kell megfelelniük a konzervatív oldal elvárásainak, s hogy nem az Élet és Irodalom (ÉS) jobboldali testvére kíván- e lenni a Nagyítás. A szerkesztők elmondták: saját szándékaik vezérlik őket, nem törekszenek arra, hogy mindenáron megfeleljenek bizonyos politikai körök elvárásainak. Ha kell szembe is mennek, bár egyelőre az „építésre” helyezik a hangsúlyt. Az új kormány pedig annyira friss, hogy nincs értelme kritikával illetni az elmúlt néhány hetet, hiszen minden alakulóban van. Mindenesetre nem kurzus-lapot kívánnak szerkeszteni, inkább hosszútávra gondolkodnak. Az ÉS-hez pedig nincs értelme hasonlítani őket, hiszen tartalmilag és stílusában egészen más az újság. Annak lehetőségét viszont nem zárják ki, hogy olyan szerzők publikáljanak a Nagyításban, akik az ÉS-nek is írnak; erre volt is már példa.

Száraz Miklós György kiemelte: jó lenne, a lapjukban már nem kellene népi-urbánus vitát folytatni. Tisztában vannak azzal, hogy Budapestről nem lehet megismerni az országot, ezért keresik azokat a vidéki szerzőket, akik meg tudják mutatni, hol tart az ország valójában; legyen szó gazdaságról, kultúráról, vagy társadalompolitikai kérdésekről.