Diskurzus Nádas műveiről

                                                         Előadás a külföldi befogadás hatásfokáról

A téma már csak azért is izgalmas, mert a zalaegerszegi konferenciákon általában ritkán beszélnek irodalomról, pláne napjainkban is alkotó írók munkáiról. A közeli Gombosszegen élő Nádas Péter műveiről pedig méltatlanul kevés szó esik.

Gyenes Imre előadása elején azt a kérdést vetette fel, hogy mitől függ egyáltalán az, hogy egy nép irodalma felhívja magára a figyelmet külföldön?  A válasz nem egyszerű, már csak azért sem, mert a „külföld” szó a rendszerváltozás után Közép-Kelet Európában egyet jelent a nyugati országokkal. A könyvtáros tanulmányában azért is egész Európát vizsgálta - s nem csak a szomszédos országokat - mert a volt szocialista országok 1990 óta Nyugatra figyelnek, nem elsősorban egymásra. Gyenes Imre a kutatás során egy-egy kiválasztott nyelvterületen figyelte Nádas ismertségét és hatásfokát. Ezen kívül egy konkrét mű, az „Emlékiratok könyve” fogadtatását vette górcső alá. A kutató ezen kívül gyűjtötte a külföldi recenziókat, Nádasról szóló cikkeket, tévés, rádiós híradásokat, az irodalmi fesztiválok anyagait, a PEN Club rendezvényeiről szóló információkat, s a nagyobb nemzetközi könyvvásárok (frankfurti) dokumentumait. Összességében annyi elmondható, hogy az írónak 2007-ig külföldön 120 könyve jelent meg, huszonöt nyelven.

Tíz nyelvterületen vizsgálta Nádas Péter művének fogadtatását, s azt találta, hogy mindenhol más a befogadás mértéke. A befogadáshoz persze elsősorban az kell, hogy kiadják a könyvet az adott nemzet, vagy nyelvterület nyelvén. Ezt követik a szakmai vélemények, recenziók, kritikák, majd maga a diskurzus; hogy beszélnek- e egyáltalán az adott műről. Nádas Péter például Amerikában ez utóbbit hiányolta, mert bár az Emlékiratok könyve közel 10 ezer példányban kelt el (ami az

A németek ezzel szemben sokkal nyitottabbak és befogadóbbak a kelet-európai írókkal kapcsoltban. Az angolok és a franciák passzívabbak, annak ellenére, hogy az utóbbi országban a tárgyalt mű, megjelenésekor az Év könyve lett, később pedig fotókiállítása is volt Nádasnak. Az osztrákoknál is más a befogadás, mint Németországban, hiába egy nyelvterület. Ausztriában például még nem jelent meg Nádas mű, bár díjat kapott. A németeknél, csak az Emlékiratok könyvének hat kiadása volt már.

Gyenes Imre úgy látja, hogy Hollandia egy érdekes színfolt a kutatásban, mert ugyan a megjelent könyvek mennyisége csekély, de a befogadás hőfoka annál nagyobb. Volt már egész órás rádióműsor Nádasról, három nagy elemzés és kritika is foglalkozott a vizsgált könyvvel. Ráadásul a holland kiadáshoz készült egy „kísérőfüzet” is. A holland-magyar kulturális heteknek pedig már Nádas is volt díszvendége.

A könyvtáros szerint a téma kapcsán az is fontos, hogy Nádas Péter könyvei folyamatosan kaphatók- e vagy csak „kampányszerűen”, illetve, hogy milyen borítóval látják el őket. A nyugati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy azok az időtálló művek, melyek folyamatosan hozzáférhetők, s puha kötésű változat is készül belőlük; mert ekkor sikerül zsebkönyvvé válniuk.