Keresztury Dezsőre emlékeztek

Miniszter volt, de szolga nem

Az ünnepségen a középiskolások műsorát követően Dr. Kis-Kádi Géza, a Zrínyi Miklós Gimnázium nyugalmazott tanára elevenítette fel az akadémikus életútját. Keresztury Dezső 1904-ben született, tizennégy éves koráig élt Zalaegerszegen, majd a fővárosban folytatta tanulmányait, egyetemistaként pedig Eötvös-Kollégista lett. Itt hódolhatott igazán szenvedélyének: "szabadon garázdálkodott a könyvtár falai között". Kollégistaként a bécsi és a berlini egyetemnek is hallgatója lett, majd 1928-ban szerezte meg magyar-német szakos tanári diplomáját.

Külföldön eltöltött évei alatt igyekezett a németekkel is megismertetni a hazai irodalmat és kultúrát. 1936-ban hazatért a hitleri Németországból, s az Eötvös Kollégium tanára, majd 1945-től igazgatója lett. Egyik alapítója volt a Magyar Írók Szövetségének, majd Illyés Gyula bíztatására belépett a Nemzeti Parasztpártba, és vallás -és közoktatásügyi miniszterséget is vállalt 1945-47 között.
"Miniszter voltam, de szolga nem" - vallotta Keresztury, aki nem értett egyet az oktatás államosításával, így lemondott miniszteri tisztségéről. 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárosa volt, 1950-től - egészen nyugdíjba vonulásáig - pedig az Országos Széchenyi Könyvtár lett munka- és búvóhelye. Megmentette Babits, Arany és Batsányi hagyatékát. Egy televíziós sorozatban bemutatta Magyarország híres könyvtárait, mely aztán kiadvány formájában is megjelent.

Dr. Kis-Kádi Géza emlékezett Keresztury szobránál

Keresztury nemcsak tudós, hanem író, költő és drámaíró is volt, annak ellenére, hogy első kötete 50 éves kora után jelent meg. Azt követően azonban termékeny évek következtek. A 60-as évektől egyre gyakrabban járt vissza Zalaegerszegre is, majd a város díszpolgárává választották. Rendszeres kapcsolata volt a Zrínyi gimnáziummal, szabadidejét pedig szívesen töltötte apja egykori Jánka-hegyi présházában, melyet, hagyatékával együtt a városnak adományozott.

Kis-Kádi Géza szerint Keresztury munkássága a kultúra egész területét átfogja. A város méltán lehet büszke tudós fiára, aki ha fizikailag nincs is már jelen, szellemisége annál inkább hat. Köszönhetően többek között a hagyaték precíz gondozóinak; Nyakasné Túri Klárának, Felföldi Tibornénak és Gyimesi Endrének, aki sokáig az emlékbizottság vezetője volt.

A város nevében Gyimesi Endre, Balaicz Zoltán és Szemes Béla helyezett el koszorút

A koszorúzás után a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban folytatódott a megemlékezés, ahol dr. Gyimesi Endre országgyűlési képviselő méltatta az akadémikus életművét, melynek egyik legfőbb jelmondata mindvégig ez volt: "Szabadon szolgál a szellem".