Örömzene az iskolákban

                                                                        Kórus az aula közepén

Ez utóbbi volt a legnagyobb hatású, igazolva Kodály szavait, „szebb, ha ketten összeénekelnek”.
A zalaegerszegi Liszt-iskolában tiszteletteljes és fegyelmezett légkört teremtett a zeneértő közönség a társak produkcióinak, akik kedvenc dalaikkal álltak elő. Egy rövid körtánc erejéig az elsősök is hallatták hangjukat. De volt gyönyörű népzene, néptánc és felcsendült a nagykórustól a Viva, vivala musica is. Rövid, de annál kedvesebb volt a nagyszünetet kitöltő kis program, melynek végén minden jelenlévő közösen énekelt egy magyar népdalt.

Szintén a magyaros stílust választották az Eötvös-iskolában, ahol Horváth Károly és ifjú zenésztársai ismertették meg a hangszereket, dalokat, esetenként a táncokat is a tanulókkal.

A Páterdombi Szakképzőben a tanárok alkottak kórust és az aula közepén állva, jó és „rossz” diákok által körbevéve adták elő az Edda közismert dalának, a „Kör közepén” átiratát. A későbbiekben a diákok is mikrofon elé álltak.

Az Adyban pedig a hagyományos megemlékezést rendhagyóvá tette, hogy avatási ünnepséggel kapcsolták össze. A több mint száz éves régi szárny nyílászáróinak cseréjére került sor a nyár folyamán, melyet ezen alkalommal adott át hivatalosan Gyutai Csaba alpolgármester. Elmondta, a helyi védettséget élvező épület ablakcseréjéhez speciális tervekre volt szükség. Ezt is és a kivitelezést is helyi szakemberekkel sikerült megoldani. Az alpolgármester méltatta az intézményben folyó zenei nevelést, mely nemcsak énekeseket, kórusokat ad a városnak, hanem zeneértő közönséget is a koncertekhez.