Újra kanapén a művészet

                                                                        Művészek a Zalai Kanapén

Nyitó témaként a művészek családi indíttatása vetődött fel. A felmenők példája, az otthon melege vagy éppen az attól való távolság volt –e nevelő erejű. Szabolcs Péter úgy fogalmazott, Budapestről elkerülve, a „zalai tisztesség” sokat formált rajta, illetve mivel a tanulmányait az otthontól távol végezte, az iskola és a kollégiumi élet is alakította jellemét.

Malek Andreának zongorista sorsot szántak. Ebből merítette később azokat az alapokat, melyet énekesnőként kamatoztat. Különböző stílusú dalokból válogatva ízelítőt is nyújtott a zalaegerszegi közönségnek, melyet, ha addig sugárzó egyénisége nem bűvölt volna el, finomságban bővelkedő zenei profizmusa biztosan székhez szegezett.

A művészeti hitvallás kapcsán Szabolcs Péter kifejtette az igazmondásba vetett hitét, mellyel hitelessé válik valaki akár művészként, akár tanárként, merthogy e szerepkörben is találkozhatnak vele a szerencsés diákok. Ő a szolgaság helyett a szolgálat, a megalkuvás helyett a kompromisszum híve.

- Mint a kavics, melyet a víz formál, az az élet csodája. De önmagunk feladása nem vezet jóra. És kellő áldozatot is kell tudni hozni, mert hosszú idő míg a lélektől lélekig hatás kialakul – mondta a szobrászművész, miközben azon filozofált, megtette –e amit a sors rá szabott.

Malek Andrea számára a művészet az érzések adását, befogadtatását, a pozitív hatást jelenti. S hozzátette, a közhiedelemmel ellentétben az internet uralta világban is lehet erre jó példákat találni, ha valakinek az ízlése kellően formált és önmagával összhangban van. Mert ez utóbbi állapotban lehet helyes értékítéletet alkotni.

A beszélgetés során a művésznő bepillantást engedett a családi életébe is: beszélt férjéről, Walter Lochmann zeneszerző, zongoraművész, karmesterről, illetve közös dolgaikról a színpadon és azon túl is. Együttes munkájukat a közelmúltban felvett dupla album is hirdeti, és sikeres turnén vesznek részt országszerte.