2024.04.22., hétfő - Csilla, NoémiZalaegerszeg időjárása

Csemegéző

Lázadók és behódolók egy kiállítótérben - Pop és rock a szocializmus alatt

Sosem gondoltam, hogy egyszer egy kiállításon látom viszont azt a lemezjátszó-típust, amiért Apukám teljesen meg volt veszve annak idején. Sőt, olyan nagy becsben tartotta, hogy szinte az összes gyermekneveléssel kapcsolatos szigorúsága (vagyis a felnőttekre jellemző "nem szabad", "ne nyúlj hozzá", "ne menj oda" duma) ebben a zenelejátszóban összpontosult.

Kamaszkoromban persze már használhattam, de eleinte (amíg kellő rutint nem szereztem) csakis az ő felügyelete mellett tehettem fel lemezt, nehogy véletlenül is valamit "elbarmoljak" az érzékeny masinán.

Már majdnem el is felejtettem mindezt, erre a Magyar Zene Házában, a "Nekünk írták a dalt! – A magyar populáris zene hőskora és társadalmi hatásai 1957-től a rendszerváltozásig" című kiállításon pont elém tolták ezt a még mindig szép dizájnú, ezüstszínű Akai AP-100c-t. A kísérőszövegből azt is megtudtam, hogy akinek ilyen volt, az akkoriban "befutottnak számított", mert az ára két havi átlagfizetésnek felt meg. (Emlékeim szerint gyűjtögettek is rá rendesen a szüleim). Persze van némi ellentmondás a leírásban, mert azt is odabiggyesztették, hogy a '80-as évek Magyarországának legnagyobb példányszámban eladott lemezjátszójáról van szó, szóval a "befutott" jelzőt nem nagyon értem ebben a kontextusban (lehet, hogy a "menő" jobb lett volna).

(...)

Akárhogy is, a lemezjátszó és a mögötte látható lemezborítók rengeteg emléket felidéztek bennem, ami egy kiállítás esetében magában hordja azt a veszélyt, hogy az ember nem tud elég objektív lenni, mert elragadják az érzelmei. Ez első körben nyilván meg is történt. Szerencsére azonban sikerült felvennem a "kívülálló" magatartást, és nyitott szemmel végignéznem a bemutatott anyagot (szövegek, képek, hangok, hangszerek, filmek és mindenféle tipi-tapi eszközök). Az a helyzet, hogy ilyen magas színvonalon installált kiállítást talán még életemben nem láttam! Nemcsak a hazai pop- és rockzene három évtizede elevenedik meg (szinte az összes előadóval, zenei- és stílusirányzattal), hanem az a társadalmi és nem utolsó sorban politikai közeg is, melyben megalakultak az egyes zenekarok. De még jellegzetes budapesti utcaképpel is találkozhat a betérő, mindjárt a kiállítás legelején. Jelezve: ebből a szürke közegből indult itthon a rock and roll, hogy aztán a vasfüggönyön átszivárogva hazánkban is nemzedéki jelenséggé, korszellemmé váljon. Hol kijátszva a rendszert, hol meg behódolva a hatalmi gépezetnek. És fordítva: hogyan használta maga az állampárt is az új és modern zenei irányzatokat saját céljai és a propaganda terjesztése érdekében.

Folytatás több képpel itt:

https://kultourvidek.hu/lazadok-es-behodolok-egy-kiallitoterben-pop-es-rock-a-szocializmus-alatt/

 

Forrás: https://kultourvidek.hu/

Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK