2021.08.01., vasárnap - BoglárkaZalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

Mi mindenre lehetnek képesek a kutyáink?

2021. január 11. hétfő, 20:05
Szerző: Bánfi Kati
Eltűnt személyek felkutatásában segédkezik, kutyapanziót üzemeltet, mentett kutyák rehabilitációjában működik közre. A zalaegerszegi születésű kutyakiképzőnél és oktatónál, Major Márknál valamint négylábúinál vendégeskedtünk.

Hobbiból lett hivatása a kutyakiképzés

- Mindössze 24 évesen már szakember vagy kutyás téren. Hogy és mikor talált rád ez a pálya?

- 16 éves voltam, amikor megkaptam az első kutyámat Ebot, egy rodéziai ridgebacket, akivel a kezdetektől kutyaiskolába jártunk. Eleinte nem merültek fel különösebb viselkedésbeli gondok, de az ivarérés korai szakaszában elkezdett más kutyák felé agresszívabban viszonyulni. Nem hagyhattam, hogy ez a fajta viselkedése így maradjon, esetlegesen túl is nőjjön rajtam, így „beutalót kaptunk” Korom Gáborhoz, a Tükör Módszer megalkotójához, azzal a reménnyel, hogy tud segíteni Ebo kamaszodó jellemét a helyes irányba terelni. Nem kellett sok idő, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy nem Ebo, hanem az én kutyázáshoz való hozzáállásomat kell megváltoztatni. A tréningnek köszönhetően kezdtünk kijönni Eboval a „gödörből”, engem pedig magával ragadott ez a világ.

- Milyen mélységben?

- Egyre komolyabban kezdett érdekelni, mi miért történik, hogyan működnek a kutyák és miként lehet kihozni belőlük azt a társat, amelyre minden gazdi vágyik. Próbáltam minden lehetőséget megragadni, hogy szakmailag képezzem magam és ezt tanulmányaim is elősegítették, hiszen budapesti egyetemi hallgató lettem. A kutyás nyári táborok alkalmával megismert fővárosi kiképzők, oktatók mellé kerülve elmélyültem a kutyázás pszichológiájában. Talán itt kezdett a hobbi hivatássá válni, ami miatt az egyetemi tanulmányaim felfüggesztését választottam, és minden időmet a kutyák megismerésének szenteltem. Lecseréltem a belvárosi lakásom egy külterületi kertes házra, közel a kutyaiskolához, ahol akkorra már oktatóként tevékenykedtem, és itt megnyitottam a saját kutyanapközimet és kutyapanziómat is. 

- Mentett kutyákat is rehabilitálsz. Mesélnél erről?

- Budapesten megismerkedtem számos állatvédő szervezettel, köztük vannak olyanok, akiknek a mai napig rehabilitálom a mentett kutyáit, önkéntes jelleggel. Több oka lehet annak, hogy egy kutya hozzám kerül a menhelyről. Például, ha már örökbe fogadták, de még nem utazott az új gazdájához és szüksége van egy kis mentális, vagy fizikai fejlesztésre. Ilyenkor nálam tölt pár hetet a kutyáim között, majd ebből a közegből kerül tovább új családjához. De gyakran érkeznek hozzám olyan ebek, akiknek extrém viselkedésproblémája van, például erős félelmi jeleket mutatnak, vagy épp ellenkezőleg magas agressziószinttel rendelkeznek. Ezeken a problémákon sajátságos kutya-szociológiás módszerrel dolgozom. Ebben fontos szerepük van a jó kommunikációs készségekkel rendelkező kutyáimnak, akik segítségével e hibákat hatékonyabban tudom kezelni, így terelve vissza problémásabb ebeket az optimális viselkedési mederbe. Ezáltal egyszerűbben találhatják meg a megfelelő családot, vagy alkalmazkodhatnak a családjuk életformájához megfelelően kordában tartott ösztöneikkel és védelmező, intelligens magatartásukkal. 

- Nemcsak kutyákat, de azok segítségével, embereket is mentesz. 

- Egy alapítvány tagja vagyok, amelynek együttműködési megállapodása van az Országos Rendőr-főkapitánysággal, illetve a Katasztrófavédelemmel, és ennek keretein belül segédkezünk eltűnt személyek felkutatásában. A mantrailing nevű kiképzési módszerrel építettük fel a kutyáim munkáját, amellyel egyedi, preparált szagminta alapján lehet felkutatni, és lekövetni az eltűnt személy nyomát és meghatározni a hollétét.

- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

- A félbeszakított egyetemi tanulmányaimat idén ősztől újrakezdtem, ezt mindenképpen be szeretném fejezni, valamint a kutyázás terén is rengeteg ötletem van, amit a jövőben meg szeretnék valósítani.

- Nagyon népszerű manapság a kutyatartás. Mennyire felelős gazdik a kutyatartók?

- Számos pozitív oldala van a kutyatartásnak, azonban gyakran nem gondolnak bele a leendő gazdik az azzal járó lemondásokba és felelősségteljes gondoskodásba. Sok esetben tapasztalom, hogy a kutyák egész egyszerűen nincsenek kutyaként kezelve, hanem gyerek, vagy unokapótlékként vannak jelen a családban. Mindent elnéznek nekik a gazdák, vagy mondhatnám azt is, hogy a „szülők”, nem törődve azzal, hogy a kutya természetét mindez negatív irányba befolyásolja. Előszeretettel vásárolnak kutyát gyerekeknek, ezzel önmagában persze nem lenne baj, ha nem élnének sokan abban a hitben, hogy az csakugyan a gyerek „megbízatása” lesz, miközben például a költségeket is csak a szülő tudja állni. Egy kutyának biztosítani kell a fajtársakkal való ismerkedést, a jó kondíciót adó testmozgást, ingergazdag környezetet, ápolást, tanulási lehetőségeket, és életszakaszainak sajátos ösztönélményeit. A kutya nem „gyerekjáték”, hanem valóban nagy felelősség, és ez nemcsak egy gyakran ismételt közhely, hanem csakugyan sok-sok évnyi elköteleződés.

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK