Textilszobrok újrahasznosított anyagokból

Szobrok, manóház, mesebeli palota

A Göcseji Kézműves Egyesület tagjai közt figyeltem fel alkotásaira kora tavasszal, először azért, mert változatos munkái mind újrahasznosított anyagból készülnek. Aztán a beszélgetésünk valahogy elmaradt, de az egyesület évzáró kiállításán újra összetalálkoztunk. Pár nappal később az ünnepkörhöz kapcsolódó angyal és manó szobrokat, gyertyatartót, adventi koszorút, manóházat kínált egy vásáron a saját készítésű „mindentvisz” finomságú lekvárja mellett.

- Tavasszal és nyáron zöldséget és gyümölcsöt termesztünk a férjemmel, majd jön a befőzés és aszalás időszaka. Alkotni csak télen van időm – mondja Jolán, aki egyébként nyugdíjasként teszi mindezt. – Nem tudnék csak úgy lenni és üldögélni otthon. 

- Hogy kezdődött a textilszobrászkodás nálad?

- Sok mindent kipróbáltam már, legutóbb festettem. Aztán egy karácsonyi vásáron láttam textilszobrokat. Nagyon megtetszett, ki akartam próbálni és megtanulni ezt a technikát. 2018-ban kezdtem vele foglalkozni. Készítettem képeket, majd szobrokat. Többségében díszeket, de van használati tárgy is köztük. Az alkotásaimba beledolgozom az érzéseimet, stílusomat, pillanatnyi hangulatomat, minden elkészült mű egy darabka önmagamból. Először ragasztóval dolgozom. A ragasztó környezetbarát, tökéletes kötőanyag, speciális ragasztó- és keményítő hatással rendelkezik. A szobrok alapja egy drótváz, textildarab, alufólia, vagy természetes anyagok, a fejet én gipszből öntöm. A tejföl sűrűségű, levegőre száradó ragasztót természetes anyagokra lehet felhordani: textil, papír, száraz virág, selyem, bőr, gipsz, fa, kerámia, kő, fém. Száradás után akril festéket, csillámport, lakkot használok. 

- Időt állók?

- Igen. A szobrok kültérivé válnak a festék és lakk felvitele után, ellenállnak az esőnek, napnak, fagynak egyaránt. Nem törékenyek, könnyen tisztíthatók, vízállók, nem kopik a színük. Ezért készülhet ezzel a technikával gyerekjáték is. A manóházaim mellett, egy mesebeli palotát is alkottam kérésre. 

- Kézügyesség, fantázia, türelem, sok hozzávaló? 

- A kézügyességem már iskolás koromban megvolt, szerettem rajzolni, festeni, de nem tudtam ezen a vonalon továbbtanulni, így maradt csak hobbi szinten az alkotás. Fantázia kell, hogy mindig valami új születhessen. Használt anyagokat pedig azóta célzottan gyűjtöm, amióta ezzel foglalkozom. Szinte mindent fel lehet használni. Csak ki kell találni, hogy mihez és hogyan. Most például egy érdekesebb alakú parfümösüveg újrahasznosításán gondolkodom. Van, amikor először az alap van meg, és a ruhák később vagy fordítva. De a legjobban az alkotás végét szeretem, amikor néhány nap után a ragasztó már megszáradt és kifesthetem a szobrot. Nincs két egyforma művem, és van, amelyiktől nehezebben tudtam csak megválni. 

- Akkor már nem akarsz váltani?

- Nem, most ezzel szeretek foglalkozni. A férjem fából alkot díszeket és használati tárgyakat. És örököltünk egy régi pincét, azt is közösen újítjuk fel. Az alkotás jó közös időtöltés. Nagyon jóleső érzés, ha valakinek tetszenek a munkáim, ha egy-egy alkotással örömet tudok szerezni, ezért sokszor ajándékba is adom a családtagjaimnak, barátoknak, ismerősöknek ezeket.