Védőnő, egészségnevelő, önkéntes

Megtaláltam a módját, hogyan lehet elérni a gyerekeket - beszélgetés Tóthné Koller Mária egészségnevelővel

Iskolavédőnőként és egészségnevelőként dolgozik már sok-sok éve Zalaegerszegen. A Báthory-középiskola volt sokáig a területe, mely mellé két évvel ezelőtt egy általános iskolát is kapott. 

- Nem könnyű korosztállyal dolgozol, kényes témákkal. Mégis meg tudod nyerni a fiatalokat. Mi a titkod?

- Nagyon szeretem ezt a munkát és egyedi módszereimmel megtaláltam a módját, hogyan lehet elérni a gyerekeket. Az mindenképpen segít, hogy egészségnevelőként nem kell értékelnem őket, csak köztük vagyok. És olyan dolgokról beszélgetünk, ami érdekli a korosztályt. Önismeret, szerelem, barátság, vagy akár a betegségek és a gyász, ami előfordul az életükben és feszíti őket. De ők maguk is ajánlhatnak témát, vagy akár személyes beszélgetésre is megkereshetnek. Szinte mindig elérhető vagyok. Lelki gondozónak is tekintem magam.

- Az elsősegélynyújtás, amiben szép országos sikereket értetek el, is választható téma volt?

- Főleg szakköri keretekben tanítom az elsősegélynyújtási ismereteket. Meg amikor úgy adódik osztályfőnöki óra vagy testnevelés óra keretében, de erre nem olyan sok alkalom van. Versenyre a szakkörön tudok felkészíteni, azokat, akiket ez komolyabban érdekel. Önkéntesként a Magyar Vöröskeresztnél baleset-szimulációkhoz toborzok imitátorokat, illetve több módon segítem a szervezet munkáját.

- Mindezekért kaptál néhány hete a Vörös Kereszttől kitüntetést.

- Nagyon jól esett, meglepett. Az igazi elismerés azonban, amikor 10 év után is rám köszönnek az egykori tanítványok, illetve amikor látom a lelkesedésüket, érzem a bizalmukat. Nemrég az egyik tanítványom nagymamája égette meg a kezét és a kisfiú látta el és mondta, hogy „tudtam mit kell csinálni”. Nagy öröm volt ez, mert sokszor nem közömbösségből nem segítenek egymásnak az emberek, hanem mert nem értenek hozzá és nem akarnak kárt okozni – mondja jóhiszeműen.

- Ezek szerint te nem találod közönyösnek a diákokat sem.

- Fantasztikusan kíváncsiak, érdeklődnek. Játékosan, a korosztálynak megfelelően, példákkal tanítok. Diákként nekem is voltak jó tanáraim, akik megmutatták, hogy lehet jól csinálni a tanítást. Manapság mindezt úgy kell tenni, hogy ne legyen érdekes a mobiltelefon, ez azért néha nehéz. De ha már megnyíltak, elmondják a problémáik, onnan ez sokkal könnyebb. 

- Szép sikert értetek el a legutóbbi internetes Elsősegély Ismereti Versenyen. 

- Országos elsők lettünk az idén a negyedikesekkel (Liszt-iskola) és a hetedikesekkel is országos döntőbe jutottunk – mondja örömmel Tóthné Koller Mária, aki már 10 éve készít fel csapatokat az éves versenyekre. 

- Az alsósok nem picik ehhez?

- Már első osztálytól tanítok elsősegélynyújtást. Nagyon jó ehhez a Kiskakas gyémánt félkrajcára mese, sok sérüléstípust meg lehet vele beszélni. De figyelemfelkeltők a színezők vagy az ajándékba adott mesés ragtapaszok. Aztán az életkornak megfelelően egyre komolyabban el lehet mélyülni a témában. Ehhez sok alkalom kell. 

- Legszebb emlékeid?

- Egy lány az én munkám hatására választotta a védőnői hivatást, aki kollégám lett azóta és éppen most adott életet kisfiának. Illetve egy krízisben lévő lánynak segítettem, hogy a szívére hallgasson és ma már boldog családi életet él. A gyerekek szeretete, a csillogó szemek, az életvidámságuk, amikor rám írnak a közösségi oldalon, tanácsért vagy gratulálni a születésnapomhoz. Mindez nagyon megszépíti az életem. Megszerettem az iskolai munkát, változatos, úgy érzem megtaláltam a hivatásom. Boldog vagyok magánemberként is, éppen most van a 25. házassági évfordulónk és négy gyermeket nevelünk nagy örömben. Mindez szárnyakat ad és én is azt próbálok adni azoknak, akik kapcsolatba kerülnek velem – mondja végül Tóthné Koller Mária, aki 2014-ben a Magyar Egészségügyi Kamara elismertje is volt, hittel és szeretettel végzett munkája miatt.