Véradásért bronz érdemkeresztet kapott Windisch Ernő

Ötven éve ad vért, most már csak négyszer évente

Mint mondja, 200 volt a cél, amit elért, meg az életkora miatt is most már picit visszavett, azaz évi négyszer ad csak vért a korábbi ötszöri alkalom helyett.

- Mikor és hogyan kezdődött ez az egész?

- Pont 50 évvel ezelőtt, 1974-ben. A gyárban hirdették. A családban nem volt senki véradó, én meg kíváncsi voltam milyen az és elmentem kipróbálni. Az egészségem megfelelő volt, fizikailag nem viselt meg és jó érzés volt segíteni. Ekkor derült ki az is, hogy a legritkább vércsoportom van, AB pozitív, addig ezt sem tudtam. Így számítottak is rám. A ritka vércsoportom miatt volt, hogy sürgőségi behívás volt és a rendőrök jöttek értem – mondja nevetve.- A véradó állomáson szinte mindenkit ismerek, kedvesen fogadnak. Egy kisebb baráti társasággal szoktunk együtt menni véradásra. 

- Milyen korúak általában a véradók?

- Inkább 50 felett. A fiatalok kevésbé jönnek.

- Hogyan győzné meg őket?

- Már nyugdíjas vagyok, de ameddig dolgoztam a Tungsramnál, rengeteg fiatalt toboroztam, belőlük is lettek aktív véradók. Meg az évi kétszeri retro véradás toborzásba is be szoktam segíteni.

- Van felső korhatár?

- Nekünk, akik egész életünkben rendszeres véradók voltunk nincs. Amíg az egészség engedi. Azért is jó a véradás, mert az egészségi állapotunkat rendszeresen ellenőrzik. Az első véradást 60 éves korig lehet megtenni, aki már többszörös véradó 65 éves korig mehet. 

- Családból valaki követi ezt a példát?

- A fiam is rendszeres véradó és volt, hogy az unokáimmal (Fanni és Bence) együtt mentünk vért adni. 

- Szép nagy családdal büszkélkedhet. Van, aki példaképként tekint Önre?

- Hat unokám és egy dédunokám van – mondja büszkén a 68 éves Windisch Ernő. – Több közösségi csoport tagja vagyok, ahol már többször olvastam a kommentekben, hogy példakép vagyok. 

- A kitüntetéshez mit szólt a család?

- Örültek és büszkék voltak. Ez a harmadik nagyobb kitüntetésem. Provita, azaz életmentő díjat kaptam már az Országos Vöröskereszttől, illetve Pelikán–díjat a győri területi vöröskereszttől. A helyitől meg nagyon sok ajándékot az éves ünnepségek alkalmával. 

- Hogyan készíti fel a szervezetét a véradásra?

- Előtte nap rengeteg folyadékot iszom és cékla kúrát tartok, azaz célkát eszem minden mennyiségben és módon. Szerencsére szeretem. Valamint vas készítményekkel szoktam ezt kiegészíteni. 

- Sportos életmódot folytat?

- Igen, mindig is fociztam, most a Zalaegerszegi Veterán csapat tagja vagyok. És 23 éve minden szerdán lábtengózom. Valamint mindennap sétálok a kiskutyánkkal. Szeretek motorozni, tagja vagyok a „Faterok Motorock” csoportnak. 

- Visszajelzést szokott kapni?

- Kérhetnék, de nem tettem. Egy családtól kaptam köszönő levelet, mert a kislányuk az én véremet kapta. Illetve egy irányított véradás miatt tudom, hogy Forgács Gábor színész, humorista is tőlem kapott vért. 

- Gondolta 50 évvel ezelőtt, hogy Ön lesz az ország első számú véradója?

- Nem, de nem is ezért tettem. De mindig többet akartam. Amikor ötszörös véradó voltam, tízszeres akartam lenni, amikor tízszeres, akkor tizenötszörös. A kétszázat 150-nél határoztam el. Azóta már számszerű célom nincs. 

- És milyen érzés, hogy 200 emberben folyik az Ön vére? Velük együtt énekelhetné, hogy egy vérből valók vagyunk?

- 200? 600! Azt mondja a szlogen, hogy adj vért és ments meg három életet!