Az őrségi konyha kincseiről

Az Őrség még a múlt század derekán is zárt világ volt, így sokáig őrizte a régi népi kincseket, többek között a gasztronómia területén is. Gaál Zsuzsanna pedig Szalafőn él, amely a tájegység leginkább archaikus része. Megfigyelései mellett kutatásokat is végzett a nevezett témában, így mentve idős asszonyok receptjeit. De figyelemmel volt az egykori életmód megismerésére is. A szegényebb világban fontos volt a beosztással élés, ennek felelőse a ház legidősebb asszonya volt. Húst csak vasárnap ettek, viszont az ünnepek alkalmával húst hússal. De a fizikai munkák miatt alapvető volt hétköznapokon is a laktató és gyorsan elkészíthető ételek tálalása.

Kiemelt étek volt a leves, melyet a nap bármely szakában fogyasztottak, különböző gabonaféleségekkel gazdagítva. E sorból kiemelkedett a köles, illetve a hajdina, melyek reneszánszukat élik napjainkban. Híresen sokféle gyümölcs termett a vidéken, mely a túlélés záloga volt nehéz időkben, amikor az állatokat, gabonát elorozták a háziaktól. Egyébiránt pedig sokféleképpen használható csemegék ezek az őshonos fajok, melyek mentése a 24. órában kezdődött. Illetve az Őrség egyik „aranyának” „fizetőeszközének” a pálinkának az alapanyagai.

A másik kiemelt helyi értek a tökmagolaj, melynek története 1920-ban indult e tájon. Az előadó hozzátette, a nagy igények miatt ma már a héj nélküli változat dívik, illetve egyéb olajak (kender, len, dió, máriatövis) is egyre nagyobb jelentőséggel bírnak az egészségmegőrzés vagy terápiás alkalmazás miatt.

Az előadás során részletesebben esett szó a hajdina, köles, kerekrépa, gombák és őshonos gyümölcsök felhasználhatóságáról, illetve a gasztronómia mellett egyéb helyi értékek is szóba kerültek. Könyvajánló is elhangzott. Az első Őrséget bemutató könyv 1818-ból való, és a kifejezetten gasztronómiai témájú „Az őrségi népi táplálkozás” Kardos László tollából az interneten is olvasható.