A mesekönyvrajzolás az élete

Szegedi Katalin illusztrációiból nyílt tárlat

Az alkotó – saját bevallása szerint – már ötéves korában közölte szüleivel, hogy ha nagy lesz, mesekönyveket szeretne rajzolni. Olyan nagy hatással volt rá egy csodásan illusztrált Andersen könyv. „Mesekönyveket rajzolok. Ez a munkám, a hobbim, az életem. Boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amire világ életemben vágytam” – olvasható a kiállítás ajánlószövegében. S valóban úgy tűnik, hogy a különféle fantáziavilágok és az azokban szereplő különleges alakok életre keltése, képi megjelenítése teljesen természetes dolog számára. Munkáiban nincs erőlködés, szinte boszorkányos ösztönösséggel (varázserővel) jeleníti meg a mesék hőseit, azok egyedi élethelyzeteit, legbensőbb érzéseit.

A kiállítást a művész saját maga nyitotta meg, beavatva a látogatókat a mesékhez fűződő különös viszonyába. De azt is elárulta, hogy a kortárs hazai szerzőkkel, főleg a női meseírókkal különösen jó kapcsolatot ápol, és néha valóban boszorkányos varázslatnak tűnik az is, ahogy megismerkedett velük. Álmai, gondolatai (hogy melyik író melyik művét szeretné majd illusztrálni) egyszer csak valóra váltak; mindig jókor csörrent meg a telefon.

Közel száz kötetet illusztrált már – köztük Gimesi Dóra, Boldizsár Ildikó, Finy Petra, Marék Veronika könyveit –, de saját mesét is írt. Lenka (és Palkó) történeteit a zalaegerszegi Griff Bábszínház is bemutatta. A meséhez Szegedi Katalin nemcsak rajzokat, hanem bábokat is készített. Általában akvarell technikával dolgozik, de fest akrillal, sőt kollázsokat és fotó alapú montázsokat is készít. A fotózáshoz pedig lelkesen gyűjt tárgyakat, játékokat, korabeli kellékeket, így olykor teljesen élethű tárgyak jelennek meg az illusztrációkon.

Az alkotó stílusa egyedi és könnyen felismerhető; álomszerű képek, látomásszerű tájak bontakoznak ki, néha pedig mintha színházi díszletek között játszódnának a történetek. Alakjai hol csalafinták és cserfesek, hol pedig magányos, bölcs, vagy éppen szórakoztató figurák; a mese témájától függően. A gyermeki őszinteség, az emberi esendőség és szerethetőség alapnak tekinthető, mint ahogy az is, hogy a képek valamiféle transzcendens (földöntúli) üzenetet hordoznak. Összekötve a hétköznapi életünk jeleneteit a szakralitással, a valóságot a fantáziával, az álmok világával. 

A kiállításmegnyitón Gimesi Dóra „A tündér csizmája” című meséjét is meghallgathatta a közönség, Medgyesi Anna bábszínész előadásában. A történethez készült illusztrációkat közben kivetítőn láthatták az érdeklődők. 

A tárlat január 13-ig látogatható.