Sajátos festmények az olajipari múzeumban

Az 59 éves, becsvölgyi születésű művészt az ország összes színházában ismerik. Pályáját Ruszt József mellett kezdte Zalaegerszegen, majd Kaposvárra került, ahol az ottani Rippl-Rónai Stúdió meghatározó tagja lett. A ’90-es évektől kezdett kialakulni sajátos képvilága, mely olykor groteszk, máskor lírai, elgondolkodtató, humoros és valamiféle történetet mesél a nézelődőnek. 1996 óta tagja Tóth József a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Művésztelepeken is megfordult néhány alkalommal, gyakoribb azonban, hogy ő tart gyermekeknek nyári alkotótábort Kispáliban. Jelenleg főként Budapesten dolgozik, alkot. Mint mondja, falusi származása miatt nehéz számára a nagyvárosi élet, de alkotótermészete még nem nyugodott le annyira, hogy visszaköltözzön a vidéki csendesebb létbe.

A jelen kiállításán 20 képet hozott „haza”, s mint mondja a lakásában más sincs csak festmény. Bármi inspirálhatja, főként a napi események, s bármilyen formára fest, innét ered az alkotások esetleges szokatlan formája (néhányuk kiselejtezett szekrényajtóra készült). A képek azonban csak elkészültükig érdeklik, rendszeresen ajánl fel jótékony célra, festett már képeket kórház számára is. A jelen alkotások többségében emberábrázolások.

A kiállítást Tóth János múzeumigazgató ajánlotta a társrendező Papp Simon Népfőiskolai Tagozat résztvevői figyelmébe. A tárlatot Csiba Erika művészettörténész nyitotta meg, aki főként a színházi díszletfestő szakma kialakulásáról, koronként változó megbecsültségéről szólt. Érdekességként jegyezte meg, hogy a díszletfestő alkotásain szinte nincs semmilyen díszlet, háttér, a főtéma a lényeges.

A kiállításon részt vett az alkotó felesége, Börcsök Enikő Jászai Mari-díjas színésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, egyetemi tanár.