Kacsatalálkozón járt a zalaegerszegi oldtimer tulajdonos

Örült Kacsák a nemzetközi veterán Citroën találkozón

Hantos Ferenc zalaegerszegi cégvezető nemrégiben egy nemzetközi „Kacsatalálkozón” járt 1984-es gyártású 2CV Charleston autójával. A woodstock-i hangulatot idéző autós fesztiválnak (melyet mindig kétévente, más-más országban rendeznek meg) idén a szlovéniai Postojna adott otthont. Ennek apropóján beszélgettünk az immár klasszikusnak számító gépjármű sajátosságairól, és az ehhez kapcsolódó életformáról.

Mindjárt az elején kiderült: minden Kacsa-tulajdonos jó értelemben véve „flúgos” egy kicsit. Mindez a szlovéniai találkozón is megmutatkozott. A bohém összejövetelen szó szerint volt mindenféle Kacsa: az eredeti, elegáns változattól kezdve, a finoman felújított, vagy éppen színes látványelemekkel feltuningolt autókon keresztül, egészen a teljesen átalakított, humoros, sőt őrült változatokig.

- Három éve vásároltam a Kacsát és most először voltam vele nemzetközi találkozón. Szerintem ez egy olyan buli, ahová egyszer mindenképpen el kell menni! Nemcsak egyszerűen az autók börzéje ez, hiszen közben különféle kísérőprogramok – koncertek, vezetett túrák – színesítik a rendezvényt. Egy nagyon vidám, szabad, bohém forgatag, ami szó szerint kiszakítja az embert a szürke hétköznapokból.

- Miért éppen Kacsa, miért nem mondjuk Bogár, vagy más veterán jármű?

- Már régi álmom volt egy oldtimer Citroën. Szerintem egy picit komolyabb, mint a Bogár, persze ez ízlés kérdése. A Kacsát a második világháború után kezdték el intenzíven gyártani, és 1990-ig több mint 8 millió készült belőle. Utána már nem gyártották ezt a típust. Eredetileg egy kisfogyasztású, könnyen üzemeltethető, négyszemélyes autónak készült, melyben elfértek különböző mezőgazdasági munkaeszközök és termények. De előnye volt az is, hogy rosszabb minőségű utakon is használható volt. A háborút követő évtizedekben egyre népszerűbb lett, még ikonikus filmekben is szerepelt. Gondoljunk csak a Louis de Fun?s-sorozat apácáira, vagy James Bond 007-es Kacsájára.

- Az autó még bírja a strapát, vagy inkább a garázsban szeret pihenni?

- Nálam szempont volt, hogy használjam is! Csak azért nem szerettem volna egy Kacsát, hogy a garázsban nézegessem. Szóval tavasztól, őszig, ha jó idő van, és nem esik az eső, akkor használom. Nemcsak a városban, hanem kirándulóautónak is kiváló. Triesztben, Piranban is voltunk már vele többek között. Tavaly az őriszentpéteri VII. Nemzetközi Öreg Járművek Találkozóján is ott voltam, idén pedig itt Zalaegerszegen a Múzeumok Éjszakáján nézhette meg a közönség az autót. Szóval jól bírja a strapát, szerencsére viszonylag jó állapotban vettem. Kisebb felújításokon átesett, de nagyrészt eredeti alkatrészek, tartozékok vannak benne, és a színe is az eredeti bordó-fekete. A biztonsági öv tanúsága szerint pedig vélhetően Jugoszláviában gyártották. És hát van egy csomó olyan dolog, ami soha nem tud elromlani benne…

- …mint például…?

- Olyan fontos elemek, mint a kormányszervó, ablakemelő, részecskeszűrő, központi zár, támlaállítás… Ezek ugyanis nincsenek az autóban, így gond sincs velük. Egy régi, piros vezetékes telefont viszont elhelyeztem (persze nincs beüzemelve). A vicc kedvéért néha úgy csinálok, mintha telefonálnék vele. A rendőrök is mosolyogtak rajta. Amúgy szinte minden alkatrészt lehet kapni egy Kacsához; legyen az új, utángyártott, vagy használt. Van külön Kacsa-katalógus, számtalan honlap, online fórum és legalább 10 Facebook-csoportnak is tagja vagyok. Ezeken a felületeken rengeteg hasznos ismeretet be lehet szerezni, és persze közösséget is teremtenek.

- Megbámulják a városban, vagy már nem okoznak a veterán járművek túl nagy meglepetést?

- Eleinte állandóan megállítottak, megnézték, fotózták az autót, be szerettek volna ülni. Szóval több időbe telt odaérnem valahová, mintha egy mai, modern kocsival mentem volna. De még ma is sokan dudálnak, integetnek, mosolyognak, ha közlekedek vele. Egy kis vidámságot csal az emberek arcára.

- A szlovéniai találkozó nem inspirálta arra, hogy felturbózza, átalakítsa az autót?

- Egyáltalán nem! Szeretem, hogy az enyém a klasszikusabb eleganciát képviseli. Ettől függetlenül elképesztő dolgokat láttunk Postojnában! Tényleg nem volt két egyforma Kacsa. Az emberi fantázia és kreativitás határtalan. A nemzetközi találkozón bemutatott autócsodák jórészt már nem az eredeti állapotukban közlekednek. Van, amiből lakóautó lett, másokból teherautó, volt, amelyik lánctalpat kapott vagy éppen futurisztikus üvegborítást. Hippi hangulatú kocsikat éppúgy lehetett látni, mint ördögire festett, „gonosz” Kacsákat. A vicces az, hogy Magyarországon ezek jó része nem kapna műszaki engedélyt, de úgy látszik külföldön nem minden esetben ilyen szigorúak a szabályok. Hiszen ez a 3000 különös autó valahogy eljut kétévente a fesztiválra.

(A fesztiválról készült fotók forrása: Hantos Ferenc)