Nőnap süteménysütéssel

Vastaps fogadta Fodor Zsóka művésznőt, aki „falu-beosztotti” és község-nagyköveti pozíciójában is kiválóan teljesített. Szűnni nem akaró taps fogadta a Koós János – Dékány Sarolta művészházaspárt is. A nagymamák ízletes és titkos receptjeit megmentendő, a kulturális bizottság úgy döntött, hagyományteremtő módon nőnapi süteménykészítő versenyt hirdet, hogy egy receptfüzetet kiadva az utókor is megismerhesse és megkóstolhassa a finom sütiket.

Köszöntőjében Bartha Gábor, a nagyközség polgármestere kiemelte: a szépséget megjelenítő, titokzatos hölgyek csempészik bele a férfitársadalomba a nyugalmat, a meghittséget, a lelki tisztaságot, a harmóniát. Ők a történelem során nem mindig kapták meg az őket megillető tiszteletet, elismerést. A kitartásuk, szorgalmuk segítette, hogy Cserszegtomaj neve mára kellemes kicsengésű lett határokon innen és túl. Az első negyedév nyolc helyi újszülöttjét is ők hozták világra. A nők becsületéért, összetartó tisztességéért köszönetet mondó polgármester dicsérte a süteménysütő versenybe nevezettek helytállását is.

Szeles András alpolgármester, ezúttal cukrászként irányította a háromfős zsűri munkáját. Az ítészek szakmabeli csapatában Vargáné Orbán Anikó mézeskalács-készítő, tortadíszítő mester és Balázs Gyöngyi főcukrász is helyet kapott. Ők majdnem harminc sós és édes süteményről mondtak véleményt. Minden résztvevő kapott emléklapot és ajándéktárgyat, de a hét legfinomabb ínyencség készítőjét név szerint is szólították.

Kovács László kemencés sörkiflije, Tanító Károlyné francia mákosa, Matotek Tiborné Marlenkája, Sillinger Zsanett vörösbársony-szelete, Moósné Glaz Dóra méhcsípés sütije, Szita Elemérné diplomata krémese és Szalai Klára gesztenyés krémese minden továbbit felülmúlt. Nemcsak a felső szintű, profi készítmények fogytak el, de hamar eltűntek a tálakról a régi zalai ízeket visszaadó, szép megjelenésű nyalánkságok is.