Ágh Edit Gyenesdiáson

Az ünnepi alkalom nyitányaként a községi kórus 14 tagja olyan dalokat énekelt, amelyek a zene nyelvén illő módon kapcsolatba hozhatók a tavasszal és azon mély értelmezésű jelképekkel -jó-rossz-idő-ember- amit a művész gyakorta használ.

Dr. Müller Róbert nyugalmazott múzeumigazgató kényszerű és halaszthatatlan távollétére tekintettel Hársfalvy György, a helyi művelődési intézmény vezetője olvasta föl a régész-muzeológus ajánlását. Mint elhangzott: a legutóbbi 2015-ös tárlat képeihez képest vannak ugyan változások a frissen készített és most bemutatott 26 alkotáson, de sem azokon, sem Ágh Edit életművében sincs éles törés. A sajátos és egyedi színvilág, a sejtelmes figurák használata, az elvont gondolatiság megmaradt. A művek azonnal felismerhetők és utánozhatatlanok. Az új munkák kontrasztja erősebb, ami fokozza az alkotások belső feszültségét.

A művész részben visszatért a pasztellkréta képekhez. Kompozíciói mindig lezártak, egészek. A vízszintes, vagy függőleges sort alkotó sejtelmes emberi alakok, a jobbára idősebb emberek közül több felismerhető, mert a családból, a rokoni, a baráti körből valók. Képein a madarak egy különös kapcsolat jelképei. Már csaknem negyven sérült, elhagyott madarat fogadott be, nevelt fel, gyógyított meg, majd engedett vissza a természetbe. A madarak nála a szabadság, a szabadon szálldosó fantázia szimbólumai, amik a békét, a kiegyensúlyozottságot éppúgy megragadják, mint a dühöt, vagy a harcot. A körök és gömbök a végtelenséget, a teljességet és a tökéletességet szimbolizálják. Az általa rajzolt olasz hangulatú épületek inkább álom-házak. Alkotásai nem vidámak, inkább sejtelmesek, elvontak. Többnyire általános igazságok, örök érzések, bizonyosságok és hangulatok képi megfogalmazásai. A képek esztétikai élményt nyújtanak és megharcolnak a mondanivaló felismeréséért, a lélek emeléséért.