Tűzgyújtások és vigasságok Szent Iván napján Zalaegerszegen

 „Ég a tűz, szentiványi tűz”

Ez a nyári napforduló, mely után rövidülnek a nappalok, ha úgy tetszik várakozhatunk a karácsonyra, mely majd visszafordítja ezt a folyamatot. Pontosabban december 21-én, a téli napfordulón vált majd újra mindez az ellentettjébe.  Az ősi szokásokból már vajmi kevés maradt napjainkban.

Azért a tűzugrással, a tűz körbetáncolásával, a ráolvasással, a tűzbe vetett illatos füvekkel és az ehhez kapcsolódó jó reményekkel még lehet találkozni. Ahogy az együttléttel, közös ünnepléssel is. A jeles napon két zalaegerszegi hagyományos szentiván éji ünnepre is sor került. 

Az Apáczai Művelődési Központban már évtizedek óta megemlékeznek erről a szakrális ünnepről. Bár inkább a közösen töltött időre teszik itt a hangsúlyt. A program fellépői között volt az idén a Canterina kamarakórus, mely nagy sikert aratott. 

Besenyőben pedig a Tarsoly Erdélyi Mezőségért Egyesület szervezésében mesemondással telt a késő délután. A lányok-asszonyok virágkoszorút fontak, ebben járták a körtáncot (a muzsika élőben szólt). Majd az esti tűzgyújtás után a tüzet is körbetáncolták. A legbátrabbak pedig bevállalták a mágikusnak vélt aktust, a szunnyadó tűz vagy parázs átugrást. Hogy ez utóbbit hányszor kell megtenni a hatás érdekében, az országszerte eltérő volt egykor. Ezért Besenyőben többször is nekiveselkedtek a nem mindennapi feladatnak és néhány ráolvasással is növelték a kívánságok teljesülésének esélyeit.