Hogyan hat a digitális média a Z és Alfa generációra?

Guld Ádám médiakutató előadása Zalaegerszegen

Mint elöljáróban elmondta, rengeteg cikk születik a téma kapcsán, jó részük azonban eléggé „bulváros” és nélkülözi a szakmaiságot. Ő kizárólag társadalomtudományos alapon közelíti meg a kérdést, kutatásai során pedig azt vizsgálja, hogyan változik a média és mindez miképp hat a Z és Alfa generációra.

Az elmélet szerint jelenleg hat generáció él egymás mellett (építők, boomerek, X-ek, Y-ok, Z-k és Alfák). Guld Ádám többek között azt kutatja, hogy ezek a nagyjából közös gazdasági- és kulturális élmények, hatások által meghatározott korcsoportok annak idején milyen médiakörnyezetben születtek és nőttek fel. A legidősebbek (80+) az építők, akiknek születésekor még csak rádió és nyomtatott újság volt (bár az évtizedek során TV-fogyasztók lettek), a legifjabbak pedig az Alfák (2010 után születtek), akiknek már kisgyermekkori élmény az érintőképernyős okoseszközök használata. A Z és Alfa korosztálynak a tévé „ciki”, bár sorozatokat streemelnek, nyomtatott újságot viszont nem olvasnak (maximum a nagyinál belelapoznak).

A kutató kifejtette: a generációk között a határvonalat a Z-k (a mai 15-29 évesek) jelentik, hiszen ők már beleszülettek a digitális térbe, ami az értékrendjükben, viselkedésükben, kommunikációjukban is látszik. Az Alfákról (mivel nagyon fiatalok) még viszonylag kevés az adat, de az már most tudható, hogy ami a Z-kre jellemző, az Alfáknál még hangsúlyosabb. Az előadó olyan jelenségeket említett, mint a képernyő előtt töltött idő folyamatos emelkedése, az ebből fakadó figyelemzavar és elmagányosodás. Az utóbbi veszélyeire külön is felhívta a figyelmet a szakember, hiszen az nemcsak a társas kapcsolatokra, barátságokra, hanem a párválasztásra is komoly hatással van.

 Máshogy kommunikálnak és nem értik az alá-fölé rendelt viszonyokat

A gen-Z-re és az Alfákra is jellemző, hogy a fizikai és a digitális tér összeolvad és nem biztos, hogy különbséget tudnak tenni aközött, hogy melyik a fontosabb. Szintén közös, hogy képekben, sőt mozgóképekben kommunikálnak, ezért ha hatékonyak akarunk lenni velük, akkor így kell feléjük közelítenünk. Ráadásul a digitális térben mindenre gyors visszajelzést, sőt elismerést (lájkot, szívet) kapnak, és ezt a fizikai térben is elvárják. Emellett, mivel az online tér nem hierarchizált, hanem horizontális és jobbára partneri viszonyokra épül, az offline életben nem értik az alá-fölé rendeltséget. Legtöbbször ez okoz problémát a munkahelyeken és az iskolai környezetben.

Hogy mi történik a hagyományos értelemben vett szöveggel? Nos, a felmérések szerint döntő többségük nem olvas és nem ír hosszú szöveget. Az nekik már túl lassú. Inkább nagyon rövid, tömör szövegekkel, emotikonokkal, giffekkel kommunikálnak. Guld Ádám – aki tanít is a Pécsi Tudományegyetemen – hozzátette: ennek hatását már lehet érezni a hallgatók esetében is. Az elolvasandó szakirodalmak listája szűkül, sokszor nem teljes műveket, hanem csak részleteket kell elolvasniuk a diákoknak. Gyakran már egy 15 oldalas szöveg is sok nekik. Ugyanez a helyzet a diplomamunkákkal is: 25 oldalt két félév alatt, és sok esetben nagy nehézségek árán hoznak össze a diákok. A konzulensek gyakran tapasztalják, hogy a dolgozatoknak alacsony a szerkesztettsége, és nem lienáris logika mentén épülnek fel. Mint mondta, addig kell eljutni a konzultációs folyamatban, hogy a szakdolgozat a tanár szerint is szöveg legyen, meg a diák szerint is.

Ugyanakkor tény, hogy a Z és Alfa generációnak óriási digitális tudástöbblete van a korábbi generációkhoz képest. Manapság nem ritka, hogy a fiatalok tanítják az időseket. Emiatt fontos, hogy demokratikus, mellérendelő, partneri viszonyt alakítsunk ki velük. A szakember szerint a digitális médiában páratlan lehetőségek rejlenek (idegennyelv tanulás, más egyetemeken való online részvétel, határon átnyúló projektmunkák), jelenleg az a baj, hogy kisebbségben vannak azok a fiatalok, akik tudatosan és jó dolgokra, például önfejlesztésre használják az online teret. A többiek inkább öncélú szórakozást látnak benne. Komoly társadalmi- és nevelési feladat, hogy ezen az arányon változtassunk.