Művészet, természet és vörös riasztás a GébArt-i alkotótáborban

„Arte vita natura” - Fiatal alkotók viszony a természethez, tájhoz

A művésztelep augusztus 4-én indult, majd augusztus 15-én egy összegző kiállítással zárult. Mint azt dr. Filp Csaba festőművész, a telep művészeti vezetője, a képzőművészeti egyetem docense lapunk érdeklődésére elmondta: az idei témát Gulácsy Lajos festőművész egyik képén látható felirat, az „Arte vita natura” adta, mely magyarul annyit jelent, „Művészet, élet, természet”. Ez egy viszonylag tág értelmezési keretet adott a fiataloknak, és sokan közülük komolyan is vették a szavak jelentését.

Balaicz Zoltán, dr. Filp Csaba és a Kiss-Molnár István

- Stílusukat és technikájukat tekintve nagyon vegyes művek születtek, jól látszik ez a gébárti alkotóházban rendezett zárókiállításon is. Az árkádiától kezdve, a direkt anyaghasználaton, a táj-ember viszonyának boncolgatásán és a „majdnem” népművészeti motívumokon keresztül a metszetekig, nyomatokig sok mindent láthat a közönség – fogalmazott a tábor vezetője.

Hogy a klímaváltozás korában a fiatal alkotók műveiben miképp jelenik meg a táj és a természet fogalma? Filp Csaba azt felelte, hogy differenciáltan és a fent említett sokszínűség erre a természethez fűződő viszonyra is vonatkozik.

- Vannak, akik egyfajta árkádiába, vagyis idealizált világba menekülnek, és ezt ábrázolják. Mintha minden rendben lenne, semmi sem történne körülöttünk. Ez nem baj, hiszen ezek a ma már klasszikusnak számító idilli tájábrázolások mindig is részei voltak a képzőművészetnek. Másoknál viszont jellemző egy heroikus anyaghasználat. Demonstrálják a változást, a képépítésben megjelennek idegen anyagok is a természeti jelenségek mellett. Az ember-táj kapcsolat pedig egyfajta gesztusrendszert mutat, hogy hogyan közelítünk a természet felé, és az miképp hat a mi életünkre. Azt is látom ugyanakkor, hogy például sokan még mindig nem gondolnak arra egy szép vízfelület ábrázolásakor, hogy tavaink, folyóink mikroműanyagokat, hormonokat rejtenek. Vagyis hogy a környezetünk, a táj, amiben élünk, mára erősen szennyezetté vált. Érdekes művészeti kísérlet lehetne mindezeket a rejtett dolgokat kifejezni valahogy.

Megtudtuk, hogy a művésztelepre idén tizenkét fiatal alkotó érkezett, többségében Magyarországról, ketten Németországból, egy festő pedig Ukrajnából. Nyolcan még egyetemisták, négyen már végeztek a „képzővel”. Ami a tábori életet illeti, Filp Csaba azt is elmesélte, hogy a heti munkát akadályozta a meleg, így jórészt éjszaka festettek a táborlakók. A hőség (ami miatt a meteorológusok kiadták a vörös riasztást) meg is jelenik az egyik művész – már messziről vörösen izzó – alkotásain.

A tárlatnyitón részt vett Kiss-Molnár István, a gébárti alkotóház vezetője és Balaicz Zoltán polgármester, aki köszöntőjében felidézte a GébArt Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelep elmúlt évtizedeit. Mint fogalmazott, az volt a cél, hogy egy szellemi és közösségi tér, képzőművészeti találkozási pont legyen a Gébárti-tó partja. De már kezdetektől az is a szervezők és a városvezetők szándéka volt, hogy bővüljön a város kortárs képzőművészeti gyűjteménye. Az elmúlt évtizedekben ugyanis minden táborlakó két-két itt készült művet hagyott Zalaegerszegen, így a gébárti anyag mára jelentős méretűre nőtt.

A kiállítást Filp Csaba nyitotta meg, aki Gulácsyra és más nagy elődökre utalva többek között elmondta: nagy drámák tudnak abból kerekedni, ha egy művész nem tudja saját ideáit megvalósítani. A művészet ugyanis szabad. Itt most a természet (a natura) és annak ábrázolása került a középpontba. Az a természet, ami lehet fiktív és idilli, az, amelyiken ott van az ember kéznyoma és az, amelyik könyörtelen is tud lenni.

A Filp Csaba vezette nemzetközi alkotótábor jövőre újra kinyitja kapuit, és mint kiderült, a római kor művészete lesz a téma.