Ultrafutás: legyőzni önmagadat

„Vonzotta a vízben való szolgamunka”, de hétéves kora miatt elutasították, mondván: már öreg a sporthoz. Mint mondta, reméli, hogy ma már nem ez jellemzi a magyar általános sportszemléletet, hogy vagy olimpiai győztest nevelnek valakiből, vagy senkit. Ezzel a kudarccal kezdődött sportkarriere, aztán tizenkét éves korában, egy másik edző, Vecsey Gyuri bácsi mégis bevette az úszócsapatba. Fejlődni tudott, de nem lett belőle úszóolimpikon. Az úszás után jött a triatlon a 80-as évek közepén, végén, melyre Sallai Alexandra hívta fel a figyelmét. Nagyon tetszett neki ez a sportág, mert ez nem járt hirtelen rajttal, mint egy sprint versenyszámban, hiszen fekve kellett kezdeni az úszással, aztán felülni a biciklire és végül felállni a futáshoz. Élvezte a triatlont, igaz a kerékpáros számban lemaradt, de ezt a hátrányt a futásnál mindig behozta. Ekkor úgy viccelődtek vele, hogy talán a biciklis részt is futni kellene. Hát így lett belőle maratoni futó.

Bérces Edit és Iványi Ildikó a megyei könyvtárban tartott rendezvényen.

Arra a felvetésre, hogy az atlétikának nem ága az ultramaratoni futás, a következőket mondta: valóban nem olimpiai sportág, ugyanakkor az atlétika az egyik legelső olimpiai sportágcsalád. Az Európa-bajnoki győzelme után azt nyilatkozta, hogy az ultrafutás a sportok királynőjének, az atlétikának a mostohagyermeke. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az ultrafutás eszmeiségében kicsit is elmarad az olimpiai sportok értékeitől, de valóban más a státusza, erkölcsi és anyagi megítélése, ami azonban nem általános világszerte. Mennyivel kevésbé értékelendő, vagy kisebb, hogy valaki száz kilométert fut le hét és fél óra alatt, mint száz métert tíz másodpercen belül, erre tényleg nehéz választ adni, vélekedett Bérces Edit.

Az az elismerés azonban mindenképpen figyelemre méltó, melyet az új magyar 100 km-es női csúcs felállításáért, egyben minden idők nyolcadik legjobb női 100 km-es eredményének elismeréséül kapott Bérces Edit a Nemzetközi Atlétikai Szövetségtől  Primo Nebiolo elnök és Gyulai István főtitkár aláírásával ellátva 1998-ban. (A korábbi magyar csúcsot Vass Márta, a 100 km-es futás királynője tartotta.)

A továbbiakban Bérces Edit példátlan eredményeiről volt szó, aki az 50 kilométeres futástól kezdve a 600 kilométeres távig minden egyes ultramaratoni számban többszörösen megjavította a magyar csúcsokat, a 48 órás futásban Európa-, a 100 mérföldes, a 200 kilométeres és a 24 órás ultrafutásban pedig világcsúcsokat döntött meg. A 100 kilométeres és a 24 órás ultramaratoni futáson aratott Európa-bajnoki és világbajnoki címeivel minden idők legeredményesebb magyar ultramaratoni futójává vált.

Hogyan lehetett mindezt teljesíteni, egyáltalán hogyan lehetett erre felkészülni?

Formában kell lenni ahhoz, hogy valaki teljesíteni tudjon ilyen távokat, válaszolta. Annak idején naponta kétszer futott, ami heti 160 és 200 kilométer közötti futást jelentett. Mellette hetente háromszor úszott regenerálásképpen. A felkészülés érdekességének nevezhető, hogy egy ultrafutó soha nem fut edzésen 100 kilométert, pláne nem 24 órát, míg egy gyorsúszó akár negyvenszer is leússza a 100 métert, amely számmal majd versenyez.

Az orosz–angol szakos tanár, a Budapesti Gazdasági Egyetem Idegennyelvi és Kommunikációs Intézetének főiskolai docense úgy vélekedett, fontos a fizikai erőnlét, egyúttal a szellemi komponens, mert minél hosszabb táv, annál jobban eltolódik a kettő aránya az utóbbi javára. Egyszerűen tovább kell menni, a holtpontokat ugyanúgy le kell tudni győzni, mint az élet bármely területén, mondta Bérces Edit.