A jövő iskolájáról

- A világ rengeteget változott az utóbbi időben és az is egyértelműnek látszik, hogy a gyorsulás üteme növekszik. Az iskolák általában nem járnak élen abban, hogy ezeket a változásokat lekövessék. Most is ugyanazok a sokszor elavult módszerek léteznek, mint évtizedekkel ezelőtt. Az állami oktatásába nagyon lassan szivárognak be azok az elemek, amelyekre a gyerekek, a tanárok és a szülők is egyaránt vágynának. A finnek sok évtizeddel ezelőtt kezdtek reformokba, amelyek mostanra értek be és egyértelműen sikereseknek tekinthetőek. Ha mi, most elkezdenénk az állami oktatás valódi reformjainak indítását, akkor az, nagyon sok időbe telne, mire minden a gyakorlatban is gyümölcsöt hozna. Európa országaiban is más személyiségjegyű, más vérmérsékletű emberek élnek, és a reagálás is másként csapódik le a Z-generáció pörgésére is. A legnagyobb tanári kihívás: ennek a pörgésnek, az állandó stressznek a megszelídítése, hogy a pillanatot sikerüljön örömmel megtölteni, hogy a jelent megszentelve sikerüljön boldognak maradni.

- Mi a helyzet a suli és a digitális világ kapcsolatában?

- Manapság már az információ rendszerezésének, gyors és praktikus kikeresésének van gyakorlati haszna. Felnőttként már mi is egyre nehezebben tudunk információkat eltárolni. A magyarországi tanárok egy része még mindig rugalmatlanul megretten attól, ha a digitális tudás hatalmáról hall, pedig a digitális eszközöket lehet és érdemes is úgy használni, hogy a diákok kedvüket, örömüket leljék benne. Ezen eszközöket nem kitiltani kellene a tanodákból, hanem célzottan használni. A jövő iskolájában mindenképpen érdemes kitörni az oktatáspolitika bürokratikus hálójából, mert az egyénre fókuszált élménypedagógiai játékok úgy szórakoztatnak, hogy közben a gyerekek örömüket lelik bennük. Mindezzel a tudásuk hosszú távon is tartósan megmarad. A monoton gyakorlást igénylő feladatok helyettesíthetők. Már az alsósoknak is rengeteg internetes lehetőség van a gyakorlásra, az ismeretbővítésre, akár mobiltelefonjuk segítségével. Abban ugyan látok veszélyt, hogy az általános iskola első osztályosai már mobiltelefonnal jönnek-mennek, mert az egyáltalán nem mindegy, hogy ezen eszközöket mire használják. A szülői és tanári felelősségünk abban áll, hogy lássuk, milyen programokat és videókat, időben milyen hosszan, mire használnak. A tapasztalatom szerint a tanulást segítő applikációk és a játékok egy része nem károsak, de egyes reklámok és felnőtt tartalmak már nagyon veszélyesek.

- Van élet az állami tanterveken túl is?

- Szerencsére, sok újítás és eredményeket felmutató kezdeményezés létezik a hagyományos iskolák világa mellett is. Az élménypedagógia lényege, hogy az élményt ügyesen össze lehet kötni a tanulással. Ez a gyakorlatban kevesebb lexikális tudást ad, de rengeteg tapasztalást kínál. A kreatív tanár képes a készségek elmélyítésére, az értékek tudatosítására, segíti a többiekkel való kooperációt, illetve a közösségben való könnyebb boldogulást. Az életben jól használható tapasztalatszerzés, az aktív tudás mindenki előnyére vágyik. Új trend, hogy egyre kevésbé fontos, hogy a tanár előadóként darálja le a tananyagot. A jövő iskolájában a gyakorlati feladatokat biztosítja suli, az előadás és a tanulás része marad meg házi feladatként. Otthon kell lehallgatni az előírt tananyagot. Nincs értelme csendben, egy helyen majd egy óráig ücsörögni, ha közösen is tudnak dolgozni egy feladat megoldásán. Ahhoz, hogy a tanulók egyénileg motiváltak legyenek, a jövő pedagógusának teljességgel ismernie kell az egyének érdeklődési körét, amihez egyedileg, vagy csoportosan rendel projekt alapú feladatokat. Így erősíthető a csoportszellem. A projektmunka akkor rossz, ha túl sok benne az olyan kötelező elem, amit a gyerkőc nem szeret. A jövő iskolában hangsúlyosabb lesz a tudományterületekre vonatkozó oktatás, mint a tantárgyi. Mindez hozzásegíti a gyereket, hogy hétfőn reggel kimondhassa: végre iskola!