Az egervári színjátszók sikerei

Tűvé-tevők a Nemzeti Színház színpadán is

- Tavaly augusztusban jött a felhívás, hogy tagokat toboroznak az új színjátszókörbe. Szeptemberben megalakult a csoport 14 fővel (köztük Gyerkó Gábor polgármester is), a nevünk Színjátszók Egervári Gréniuma (SZEG) lett. Mentorként pedig csatlakozott Ecsedi Erzsébet, a Hevesi Sándor Színház színművésze, akinek nagyon sokat köszönhetünk. A Nemzeti Művelődési Intézet Pajtaszínház programjába kerülve, budapesti bemutatóra kaptunk lehetőséget. Abban egyetértettünk, hogy vígjátékot szeretnénk előadni. Több lehetőség közül, végül a Tűvé-tevők mellett döntöttünk – idézi fel a kezdeteket Bencze Irén. – Nagyon sokat próbáltunk, nagy volt a tempó, hiszen január végén a Nemzeti Színházban kellett fellépnünk. Nem volt könnyű összeegyeztetni a próbákat, mivel különböző a tagok életkora, élethelyzete, munkaidőbeosztása, elfoglaltsága. 

Népszerű Illyés Gyula komédiája

- Egyből reagált a felhívásra?

- Eleinte sokat hezitáltam. A férjem, aki ismeri az irodalmi érdeklődésem, bíztatott. A verseket mindig nagyon szerettem.

18 évesen Helikon győztes is volt szavalattal, majd éveken keresztül a Családi Intézetben működött előadóként – de mint mondja, ez egészen más.

- Itt nemcsak a szövegre kell ügyelni, hanem a mozdulatokra, a végszavakra, a többi szereplőre. Nagyon nehéz. A vígjáték meg pláne. De Ecsedi Erzsébettől nagyon sok segítséget kaptunk. Az egész személyisége inspiráló. Technikai fogásokat is mutatott, sok ötletet adott. A művésznő kiváló rendező is. Kipróbált minket több szerepben, míg kialakult a végső szereposztás. Ránk szabta a darabot, mert mint mindenhol, a férfi jelentkezőkből itt is kevés volt. Így lettek a komákból komaasszonyok. 

- Az ön férje azonban csatlakozott.

- Igen és így nagyon szép új közös élményeink lettek. Sokat adott ez nekünk, bár a színpadon veszekedni kell egymással – teszi hozzá mosolyogva és azt is, több mint 30 éve elkötelezett színházbajárók, a darabokat akár többször is megnézik.

- Ön pedig nem arról a stílusról közismert, amit ebben a komédiában Gazdánéként alakítania kell. Szokatlan is volt a lágy, kifinomult hangszínt így visszahallani.

- Ezért is hezitáltam. Az emberek engem egy másik szerepből ismernek. Gyászszónokként, polgári búcsúztatóként hallják a hangom. Nemcsak a beszédstílusomat kellett megváltoztatni, hanem darabosabb mozgást felvenni. De erre a fajta irodalmi élményre, feltöltődésre szükségem volt. Korábban a festés enyhítette a nehezebb gondolatokat, a lelki terheket – s már kalauzol is az üvegfestmények között, a műteremben, mutatja egy verseskötetben közzé tett illusztrációit.

Horváthné Bencze Irén

Közben mesél egykori főállásáról, amikor a számviteli főiskolán tanított kommunikációt. S bár nem hangsúlyozza, finom lelkét állatbarát hozzáállása is mutatja, körbeveszik a kellemes légkörű lakásban és a hangulatos kertben a mentett cicák és a kedves kutyája, akik jó bartáságban élnek egymás mellett. 

- Milyen érzés volt a Nemzeti Színház deszkáin állni?

- Nagyon, nagyon izgultam. Minden sejtem remegett az egész előadás alatt. Olyan nagy művészek fordultak ott meg, most meg mi állunk a színpadon. Csak a második meghajlásnál nyugodtam meg. Megnézte a darabot Illyés Gyula lánya is, és ő is odajött gratulálni. Az volt az egyik legnagyobb elismerés. Előtte két nyilvános főpróbánk volt itt Egerváron, telt házzal. Aztán jöttek a korlátozások, nem tudtunk eleget tenni a sok meghívásnak. Csak szeptember elején az NMI Komatál programján, Gébárton léptünk fel, és most Vasváron. 

- Ez utóbbi is szép sikert hozott.

- Nagyon jó volt a szakmai zsűri építő véleménye. A női szereplő díj pedig teljes meglepetésként ért. Mint mindenben, itt is teljes gőzzel igyekeztem részt venni. Bevallom, az elismerésnek nagyon örültem. De az egész sikert a kiváló rendezőnknek köszönhetjük és hogy mindenki, minden szerepkörben a maximumot adta. 

- Tervek?

- Ez az amit most senki nem tud. Az biztos, hogy ezt a darabot még nem játszottuk ki. Igazából most vagyunk abban a szakaszban, amikor már nem a szövegre kell figyelni, hanem élvezettel előadni. Ha tanulunk is újat, ezt még tovább kell vinni és a továbbiakban is segítségre lesz szükségünk.