Magyar Cecília a színházbarátoknál

Nem azokat a szerepeket szereti, ahol szépnek kell lenni

Így adta magát, hogy először a diákok körében nagy megrendülést okozó „Nem így akartuk” című, egy válás történetét feldolgozó élményeiről beszéljen. 

- Nem azonos a Tantermi Deszka a beavató színházzal. Egy adott problémakört dolgoz fel, fiktív történettel. A sztori ismerős lehet, hiszen ez az élet. A gyerekek nagyon egyedül érzik magukat ebben a helyzetben, a váláskor, ezért többször is találkoztunk az előadás során sírással – mondta bevezetőként a művésznő, aki a nevezett műben az anyát alakítja. 

A pályakezdethez visszakanyarodva kiderült, az a megérzésen alapult. Az ajkai család nem színészpályára szánta lányukat, bár az iskolai színjátszó körben már elhangzott, „ebből a lányból színésznő lesz”. Ezért „rendes” vonalon indult, angolt és németet tanult, majd két egyetemre is felvételt nyert volna, de érzete, mégsem ez lesz az útja. A Hevesi Sándor Színház akkoriban vett fel stúdiós növendékeket. Így ide tette a voksot 2007-ben. (Időközben elvégezte a színművészeti egyetemet is és maradt a zalaegerszegi társulatnál.)

Eleinte statisztaként, majd gyerekdarabokban, operettben tűnt fel, aztán idővel jöttek a nagyobb lélegzetű szerepek, összesen 35 darabban állt a közönség elé az elmúlt 17 évben. 

Mesélt a számára legkedvesebb művekről (Csoportterápia, Augusztus Oklahomában, A három sárkány), arról, hogy nincs jelenleg szerepálma, illetve a jövő évi műsortervről, a befogadó és támogató társulatról, a különböző rendezőkkel való közös munkáról és az ebből adódó fejlődési lehetőségekről. Elismeréssel szólt idősebb kollégáiról, akik sok év után is lelkesedéssel és töretlen energiával járják a próbák és előadások egybeolvadó napi ciklusát. Megjegyezte, könnyen tanul szöveget, és bár eleinte úgy tűnt az énekes műfaj nem az övé lesz, végül ott is otthonosan mozog. 

Hobbijai között említette a sportot, a futást, a kerékpározást és a jógát, valamint ha ideje engedi, akkor nagyon szeret főzni. A nyarat Hollandiában tölti majd egy munkával egybekötött nyaraláson, ez lesz a kikapcsolódás. 

Iványi Ildikó és lapunk kérdésére válaszolva még elmondta:

- A magasságom egy-két szerepből eleve kizár. De nem bánom, mert karakter szerepeket viszont hozott. A színpadon nem igazán azokat a szerepeket szeretem, ahol szépnek kell lenni. Jó, ha más lehetek, ha el lehet maszkírozni. Érdekes tapasztalás volt az „Én és a kisöcsém” darabban a fiú szerep. Kiderült, hogy mi nők, másként képzeljük el, milyen is lehet férfinek lenni és ez fordítva is igaz.