Elismerés a Botfai LSC elnökének

 Közösségépítő sportegyesület vezetője

- 2010-ben vette át az új vezetőség a sportklubot. A vezetőségi tagokkal, Mátay Attilával, Bíró Andrással, Gecse Péterrel, Pődör Róberttel, és a később csatlakozott Milics Tamással három éves ciklusokra osztott terveket, célokat fogalmaztunk meg. Köztük a legfontosabbat, hogy saját nevelésű utánpótlásunk legyen. A fociban két lehetőségünk volt, vagy vásárolunk  játékosokat, vagy hosszú időt, sok munkát befektetve kineveljük azokat. Ez utóbbi a mi utunk. Ezen a módon elkötelezett, klubhoz kötődő játékosokat tudhatunk magunkénak. Az alapcélunk, hogy aki focizni szeretne, annak lehetőséget biztosítsunk, az jöhessen, és a lehetőség mellett megkapja a jó körülményeket és egy baráti közösség tagja lehessen. Mára mindezeket elértük. Jól felszerelt az egyesület, a közösségi élet pedig méltón illeszkedik Botfa többi lelkes civil csoportjának a sorába.

- Te is fociztál, hogy kerültél erre a posztra?

- Sokáig játszottam én is. Aztán amikor láttuk, hogy változtatnunk kell az egyesületnél, néhányan felemeltük a szavunk és én voltam a leghangosabb.  Így rám osztották az elnöki feladatot – meséli - Kocsis Sándor - de hangsúlyozni szeretném, hogy egyedül sikereket nem lehet elérni. Hiába agilis valaki, hiába vannak ötletei, ha nem követik a többiek, akkor mindez semmit nem ér. Ma közel 170 fős az egyesület és támogató hozzáállású.

- Mik voltak a fő elképzelések?

- Először növelni akartuk a nálunk futballozó gyerekek számát, már 5 éves kortól. Aztán stabil anyagi alapot, megfelelő felszereltséget, infrastruktúrát akartunk kiépíteni. Végül, de nem utolsó sorban U19-es csapattal rendelkezni, hogy a felnőtt csapat lépni tudjon a ranglétrán, mert ennek feltétele a játék mellett, hogy rendelkezzünk utánpótlás csoporttal. Természetesen a játékszínvonal növelése is cél volt, ehhez megfelelő edzőket találtunk, Kovács Tamás és később Bócz Lajos személyében. 

Kocsis Sándor

- Lépések?

- 1000 fős faluban élünk, ahol a gyerekek száma nem elegendő az utánpótlás neveléshez. Ezért toborozni kezdtünk a környező falvakban és a városban. Azt láttuk, hogy azok az egyesületek sikeresek, akik körzetekben gondolkodnak. Az általános iskolások mellett a Szent László utcai óvodából érkeztek hozzánk a gyerekek, akik a Bozsik program rendszerébe kerültek korosztályos beosztásba. Leány sportolóink is vannak, de külön lány csapattal nem rendelkezünk, ők 13 éves korukig vegyes csapatainkba edződhetnek. Az elmúlt 10 év alatt elértük, hogy minden korcsoportban vannak játékosaink és rendelkezünk utánpótlással. Az is feladat volt, hogy a felnőtt csapat ki tudjon tartani, amíg mindez megvalósul. Ez is sikerült és általában mondhatom, hogy minimális a lemorzsolódás, mert jó a közösség. Ez utóbbi volt vonzerő az edzőinknek. hogy nálunk nem a pénzről szól a foci, hanem a sportról, szórakozásról, barátságokról, közösségi életről. Ennek a hozzáállásnak köszönhető az a sok társadalmi munka, amivel egyre jobbak lettek a körülményeink is. Ebbe a munkába a szülők is bekapcsolódnak, ami szintén kivételes. Számos támogatónk lett és ebben ki szeretném emelni Lakatos Gyula segítségét, aki a kezdetektől a támogatói körünk kiépítésében segédkezett. Ma már jó karban lévő nagy pálya mellett a sportcentrumban rendelkezésre áll műfüves pálya, füves edzőpálya, aszfaltos pálya, klub szoba, mindenkinek saját felszerelés. Sokat változtak az idők azóta, amikor az én korosztályom kezdett focizni. Mi a játék lehetőséget kerestük. Ma már a jelentkezők azt is nézik, hogy milyenek a körülmények. És ennek a megváltozott hozzáállásnak is meg tudunk felelni, a játékosoknak nem kell azon gondolkodni, hogy mi nincs. Megerősödtünk. A marketing ma is fontos, de már inkább jönnek hozzánk a jó hírünk miatt. 

- Mennyi energiát követel tőled ez a feladatkör?

- Az első három évben nagyon sokat. Olyan egyesületet vettünk át, amit tulajdonképpen nem volt, aki átadjon. Minden téren sok volt a feladat. Idővel kialakult. Ebben segítségre volt a szakmám. Rendszerszervező vagyok. Ez is egy szervező munka, a feladatokat le kell fordítani erre a nyelvre. Az elnökség olyan, mintha egy vállalkozást vezetne az ember. A szövetség is partner volt, és egyre többen látták, hogy nemcsak a szánk jár, hanem mindenki odateszi magát. Kezdtek velünk egyre többen szóba állni. Edző mérkőzéseket játszottak velünk a komolyabb csapatok is, mert tudták, hogy lehet ránk számítani. Így idővel szintet is tudtunk lépni. 

- Mit szóltál a díjhoz?

- Jól esett. Jó dolgozni egy olyan csapatért, egyesületért, amihez jó érzés a nevedet adni. Ahol mindenki leteszi az asztalra, amit kell. Ha minden lakóközösségben ilyen közösségi szellem lenne, az egy nagyon jó dologgá állhatna össze. A díj nekem azt is jelenti, hogy mindegy milyen szinten dolgozol, ha jól csinálod ugyanúgy észrevehetik, mint a nagyokat. Az is fontos, hogy tudjuk, kik vagyunk, nem akarunk többek lenni, mint amit a szintünk képviselni tud. Így tudunk örülni és helyén kezelni a sikereket. Amúgy a sport erre tanít, értékelni már a kis sikert is és megtanulni kezelni a vereséget.