2024.05.18., szombat - Erik, AlexandraZalaegerszeg időjárása

Archivum

Nem volt láthatatlan jövedelem

2010. május 11. kedd, 17:45
Címkék:

Zalaegerszegen nem történt nagy iparfejlesztés a 19. században, ennek ellenére volt gazdasági elitje a városnak. Képviselő-testületi tagokként – virilisekként – nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá váljon, s az azt követő fejlődés útjára lépjen.

 „Legtöbb adót fizetők” a fejlődésért

Dr. Paksy ZoltánDr. Paksy Zoltánt, a Zala Megyei Levéltár főlevéltárosát arról kérdeztük, hogy kik azok a virilisek, s milyen szerepet játszottak a századfordulón a város életében.
– A virilizmus fogalmát egy 1870-es törvény vezette be Magyarországon, ez a törvényhatósági jogú városok és vármegyék ügyeit szabályozta, majd egy évvel később 1871-ben a rendezett tanácsú városokra és a községekre vonatkozó törvény is megszületett.

Ennek alapján az önkormányzati testületek felét alkották a legtöbb adót fizető polgárok (másik felét választott képviselők), akiknek létszámát a település lélekszáma határozta meg. Minden 100 fő után lehetett képviselőt választani, ez egy nagyközség esetében 40 fős képviselő-testületet jelentett. Mivel a törvény születése idején Zalaegerszeg még csak nagyközség volt, a testület létszámának fele, tehát 20 fő volt a virilisek száma.

A rendezett tanácsú város státusának elnyerése után ez a szám 32 főre nőtt. A virilisek tulajdonképpen a legtöbb adót fizető polgárok voltak, a képviselő-testület az éves összeírásról szóló listát minden évben megkapta. A testület fele ezért gyakorlatilag évenként cserélődött, vagy cserélődhetett; a virilis lista a befizetett adó mennyiségétől függően változott.

– Mennyire jelentett a gyakorlatban ez valós cserélődést? Hiszen egy Zalaegerszeg méretű városban többé-kevésbé állandónak mondható a módosabb emberek száma.
– A városban nem volt magas színvonalon az ipari fejlettség. Nagykanizsával ellentétben itt nem létesültek nagy gyárak, üzemek. Sokkal inkább a megyeszékhelyi funkció került előtérbe, vármegyei, illetve állam hivatalok megyei kirendeltségei kerültek ide.

Emiatt széles tisztviselői réteg élt a városban, ellátásukra pedig kisipari struktúra alakult ki. Ebből következően a város elitjét tisztviselők, kiskereskedők és módosabb iparosok alkották, bár ez utóbbiak kevesen voltak. Volt még egy réteg, az úgynevezett vagyonnal rendelkezők köre, akik nem elsősorban jövedelmi, sokkal inkább vagyoni helyzetük miatt tartoztak az elithez.

Ők főleg a nemesek vagy volt nemesek köreiből kerültek ki, vagy azokból, akik korábban földbirtokkal rendelkeztek. De olyan is akadt, akinek belvárosi háza képezte vagyonát. Ha ennek felét kiadta valamelyik kereskedőnek, és mondjuk mellette ügyvédként is praktizált, szép jövedelemre tehetett szert a vagyona mellé. Ez a három nagy csoport – tisztviselők, kereskedők, vagyonnal rendelkezők – alkották tehát a legtöbb adót fizető polgárok körét.

A gazdaság és a politika összefonódott, hiszen aki vagyonos volt, a virilis listáról a városi képviselő-testületbe kerülhetett. Ami a testületi tagokat illeti, bár volt mozgás, azért egy szűk elitről van szó. A ‘20-as évekből 100 nevet is találtunk, akik rövidebb vagy hosszabb ideig tagjai voltak a testületnek, megfigyelhető tehát egy kismértékű fluktuáció.

Kaszter Ödön „Szentlélek” patikája 1930 körül.

– Mit lehet elmondani a virilisek életmódjáról, mindennapjairól?
– Egyfajta polgári mentalitás volt jellemző életmódjukra. A belvárosban laktak, vagyis a mai Kazinczy tér és Kossuth utca térségében. Többszobás, polgári házakban éltek, cselédet tartottak, gyermekeiket zenélni taníttatták, műveltek voltak, s maximálisan részt vettek a város kulturális életében. Nemcsak mint közönség, hanem mint aktív szervezők, kezdeményezők.

A város fejlődésében is kulcsszerepet játszottak: a virilisek bekerülése a képviselő-testületbe nagyot lendített azon, hogy Zalaegerszeg 1885-ben elnyerje a rendezett tanácsú város státusát, évekkel később pedig ők gyorsították fel a már évtizedek óta húzódó vasútépítés ügyét. Korábban a köznép azért nem akarta a várossá alakulást és a vasúti összeköttetést, mert félt a plusz adóterhektől és attól, hogy az olcsó gyáripari termékek beáramlásával a helyi kisiparosok konkurenciát kapnak.

– Jellemző volt akkoriban a „láthatatlan jövedelem”, vagy hogy valaki eltitkolta valós jövedelmét?
– Ma furának tűnik, de nem volt ilyen. Főleg nem vidéken. Ez technikailag sem volt megoldható, nem nagyon lehetett titkolózni. De nem is akartak, mert nem szégyellték a pénzt. Akinek vagyona volt, annak műveltsége és presztízse is volt. Virilisnek lenni ranggal, tekintéllyel járt.

Az elit tagjai emiatt sokkal jobban szerették azt is, ha nem automatikusan a virilis listáról kerülnek be a képviselő-testületbe, hanem a választott képviselők között ülnek, hiszen az egy pluszrangot adott. Ilyen esetben a virilis listán szereplő, soron következő személy került a közgyűlésbe. A listán körülbelül 80–100 fő szerepelt, a testületbe – mint már említettem – körülbelül 30-an kerültek be. Gyakorlatilag egy jól körülhatárolható szűk elit irányította a város ügyeit, ám ez megfelelt a korabeli magyar társadalom struktúrájának.

– Mekkora esély volt arra, hogy valaki kitartó, szorgalmas munkával bekerüljön ebbe az elitbe?
– Talán a zsidóság a legjobb példa arra, hogy ez lehetséges volt. A 19. század elején ők kis vagyonnal érkeztek, ám aktív kereskedelmi tevékenységük lehetőséget adott a kitörésre. Rendelkeztek azzal a tudással, ami a jó kereskedéshez kellett, mobilak voltak, utaztak és tudták, honnan érdemes beszerezni az árucikkeket. A keresztények esetében más volt ez az út: ők házasság révén juthattak vagyonhoz és státushoz, vagy ha például városba költözve házat vettek, és ügyvédi praxist nyitottak, ez általában a nemesi származásúakra volt jellemző.

Tudni kell azt is, hogy a virilis értelmiség esetében a törvény úgy rendelkezett, hogy az adózott jövedelem dupláját kell számolni, tehát aki értelmiségi volt, nagyobb eséllyel került be a testületbe. Ettől függetlenül a zalaegerszegi testületben szépszámú kereskedő foglalt helyet a fent említett gazdasági és politikai okok miatt. Így például textilboltos, fűszeres. Ott volt Schütz divatáru- kereskedő, Fangler élelmiszerboltos.

Belvárosi üzlet 1928 körül.

De az Arany Bárány tulajdonosa Szép Ferenc is, vagy a cukrászdatulajdonos Kummer Gyula. Érdekes, hogy a törvény értelmében nemcsak személyek, hanem intézmények, cégek, bankok is küldhettek egy-egy képviselőt. A plébános például nem mint vagyonos magánszemély, hanem mint a szombathelyi püspökség itteni földbirtokai fölött rendelkező képviselő ült a testületben.

– Az első világháború nem zilálta szét a 19. század végén létrejött elit-struktúrát?
– Összességében nem. Konzervatív társadalomszerkezet volt Zalaegerszegen, melyre az első igazi csapást a zsidótörvények mérték. Aztán a II. világháború után már egy teljesen új világ alakult.

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK