Gyenge támadójáték

Nyíregyháza: Fekete (16/3), Polyák (7), Mohácsi (12), Djogo (6), Miskovics (25). Csere: Sitku (10/3), Nagy K. (4), Pap (2). Vezetőedző: Ferenczi Tamás.

ZTE: Perine (18/6), Gáspár (22/9), Whitworth (5/3), Tóth G. (8/6). Hines (2). Csere: Kinter (13), Vertetics (3/3), Kertész, Délity, Bödör. Vezetőedző: Kis Attila.

Az első negyed elején felváltva vezettek a csapatok. A 7. percben beállt a hazai csapatba a nyírségek nagy öregje Sitku, s ettől kezdve kezdett elhúzni a szabolcsi alakulat. A második negyedben folytatódott a vendégek gyengélkedése. A palánk alatt nem bírtak Miskoviccsal, a hazai centerrel, mellette a ZTE rendkívül körülményesen támadott, és pontatlanul dobott. Már ekkor eldőlni látszott a találkozó kimenetele, mivel a nagy szünetben 15 ponttal vezettek a szabolcsiak.

A zalaiak tartós hullámvölgye a folytatásra is megmaradt. A 24. percben már 21 pont volt a két csapat között (56-35). Állandósult a két csapat közötti 20 pontos különbség. A befejező játékrész előtt 68-48-at mutatott az eredményjelző. A ZTE játékosai a biztos vereség tudatában elkezdtek felszabadultan játszani, Gáspár beindította a pontszerzést.

A befejezés előtt két perccel 6 pontra feljöttek a vendégek (75-69). Ezután három támadást elkapkodtak, amit a hazaiak kihasználtak, és bebiztosították győzelmüket. A ZTE az utolsó negyedet leszámítva támadásban felejthetőt produkált. Mellette a lepattanó labdákat is rosszul szedték, a a center poszt továbbra is " lyukas", így az első sikerre még várni kell.

Vélemények:

Kis Attila, a ZTE vezetőedzője: - Gyengén, sok hibával, körülményesen játszottunk. A lepattanózásban is megvert minket a hazai csapat.. Nem mentségként mondom, de a hazaiak 33 büntetőt dobhattak, mi 15-öt. Azért ez jelez valamit.

Bödör Bence, a ZTE játékosa:- Az elején hagytuk elhúzni a hazaiakat, utána futottunk az eredmény után. A hajrában felcsillant a fordítás lehetősége, de hiányzott a koncentráció, és vereség lett a vége.

Tóth Gergely, a ZTE játékosa: - Az első két negyedben elhúzott a hazai csapat. Ezután már csak a felzárkózásra volt erőnk.