Napfényes Riviéra

Lehetséges, hogy egyetlen véletlen, egy titokzatos vörös hajú nő megjelenése tönkretesz mindent, amit férfi és nő felépített? Vagy feledhető a múlt, megbocsátható a hiúságból fakadó gyöngeség, és csakúgy, mint a Napfényes Riviéra című szappanoperában, végül ki-ki azt kapja, amit megérdemel? Ferenczik Adrienne cementszürke és álságos hétköznapjainkkal, gyakran életfogytig kergetett illúzióinkkal szembesít ebben a könyvben, méghozzá a kegyetlenségig őszintén, s már csak ezért is szórakoztatóan. Ehhez, persze, drámai alaphelyzet is kell, de abból az élet mindig eleget produkál. Esetünkben a kisváros lakóparkjában egy tragikus baleset miatt megüresedik egy családi ház. Aztán megérkezik az új lakó, és ezzel felbolydul a lakópark élete. Megelevenedik a múlt, felszínre törnek az emlékek, az egyik házba a félelem, a másikba a gyűlölet költözik be, a harmadikból pedig még az öröknek hitt szerelem is elillanhat. De Ferenczik Adrienne igazi hőse nem a kis vöröshajú férfifaló piranha, nem is Márta, Saci, vagy Olívia, hanem a folyton-folyvást emlegetett, de kevesek által ismert vidéki középosztály maga.