Szappanopera

Szappanopera (En Soap)

A 32 éves Charlotte (Trine Dyrholm) boldogan élhetne, de köszöni, nem kér belole. Mikor elköltözik a barátjától, véletlenül a transzszexuális Veronica (David Dencik) szomszédja lesz.
Míg Veronica leginkább önmagának, kutyájának és egy romantikus tévésorozatnak él, Charlotte rendre egyéjszakás kalandokba bocsátkozik. Egy bántalmazás, egy új ágy és pár fehér függöny összehozza oket, mígnem saját viharos szerelmi történetük fohoseivé nem válnak.

Színes, feliratos dán film
Rendezte: Pernille Fischer Christensen
Fényképezte: Erik Molberg Hansen
Zene: Magnus Jarlbo és Sebastian Öberg
Hangvágó: Rune Palving
Vágó: Asa Mossberg
Forgatókönyv: Kim Fupz Aakeson
Producer: Lars Bredo Rahbek
Szereplok: Veronica – David Dencik
Charlotte – Trine Dyrholm
Kristian – Frank Thiel
Veronica anyja – Elsebeth Steentoft
Kuncsaft – Christian Tafdrup
Egyéjszakás kaland – Jacob Lohmann
Kuncsaft – Pauli Ryberg
Egyéjszakás kaland – Claes Bang
Másképp Alapítvány Díjak: 2006-os Berlini Filmfesztivál,
Ezüst Medve Díj és Legjobb Elsofilmes Rendezo Díj

A Szappanopera Pernille Fischer Christensen első játékfilmje, valamint az első olyan film, mely a Dán Filmintézet új támogatási rendszere, a New Danish Screen (Új dán filmvászon) támogatásával jött létre. A New Danish Screen a dán filmek elbeszélő jellegének és formavilágának támogatását és ösztönzését tuzte ki célul. A támogatási rendszer a határok feszegetésére és új ötletek kipróbálására buzdítja a rendezoket. Pernille Fisher Christensen felvette a kesztyut, melynek eredménye a Szappanopera, egy mulatságos, gyengéd és szokatlan szerelmi történet.
A filmet a romantikus szappanopera mufaja ihlette, de Pernille Fischer Christensen szokatlan világában a szerelem romantikus eszméjét drámai kihívások elé állítja a való élet szerelmi káosza.
A film zenéjének megalkotásában Skandinávia zenei kiválóságai vettek részt: a norvég Thomas Dybdahl és a svéd The Knife. A film focímzenéje az amerikai Antony and the Johnsons nevéhez fűződik.

A rendező a filmről: Képzeljenek el egy vonzó not. Milyen? Aztán képzeljenek el egy vonzó férfit. Milyen? Most ok ketten cseréljenek lelket. És legyenek szerelmesek. Egymásba. Mert mi van, ha a no és a férfi már nem határozható meg egynemu lényként? Hogyan alakul akkor a szerelem és az erotika játéka? Talán úgy, ahogy a Szappanoperában.
Ez az elso játékfilmem. A szexre és a szerelemre próbálok összpontosítani. A valószerutlen szerelem szeretetére próbálok csábítani. Az emberi lényt próbálom bejárni. Hogy az érzékeinkkel gondolkodjunk. Az érzékek érzelmeket szülnek. Az érzelmek pedig szerelmet és a másokhoz való közeledés vágyát. Hogy éljünk, hogy osztozzunk, hogy adjunk. Én egy őszinte filmet szeretnék adni. Egy olyan filmet, melyben a tartalom és a forma nem elválasztható, mert együtt mondanak
el egy egyszeru történetet. Egy történetet bonyolult érzésekrol a humor és a fájdalom között tátongó érzelmi űrben.