Legyen fontos a szívünk

Kampány a szívelégtelenség ellen

A köztudatban kevésbé ismert a sokakat érintő betegség veszélyessége, ezért a Magyar Kardiológusok Társasága, csatlakozva a nemzetközi kampányhoz, május 15-ét jelölte meg a betegséggel való törődés intenzív tudatosításának napjaként. Mindennek kapcsán beszélgettünk dr. Lupkovics Gézával, a zalaegerszegi megyei kórház kardiológiai osztályának vezető főorvosával.

– Nem válogat a nők és férfiak között a betegség, melynek gyakorisága a korral egyre nő; míg a harmincévesek egy ezreléke, addig a nyolcvanévesek 5–10 százaléka érintett benne. Sokan úgy vélik, „nem annyira halálos”, pedig a szívelégtelenség ötéves túlélési mutatói sokkal rosszabbak, mint a vastagbéldaganaté.

– Kialakulása milyen okokra vezethető vissza?
– Kialakulhat veleszületett fejlődési rendellenesség és szívbetegség következtében, a leggyakoribb oka azonban a szív koszorúereinek betegsége, illetve annak legsúlyosabb formája a szívinfarktus. Ebben a dohányzás, magas vérnyomás, magas koleszterinszint, cukorbetegség és családi hajlam, mint rizikótényezők játszhatnak szerepet.

A szívelégtelenség okai lehetnek még a szívbillentyű és szívizom gyulladásos betegségei, de vírusfertőzések, bizonyos mérgek, az alkohol, valamint egyes kemoterápiás gyógyszerek is okozhatják kialakulását. Sőt a szívritmuszavar – szapora szívverés és magas (akár 150-es) pulzusszám – is utalhat erre a betegségre.

– Milyen tünetek árulkodnak a betegségről?
– A szívelégtelenség okozta panaszok és tünetek általában fokozatosan alakulnak ki, és az évek elteltével súlyosbodnak. Legjellemzőbb a fáradékonyság, a csökkent fizikai terhelhetőség, mely később a nyugalmi időszakban is jelentkezik. Hasonlóan a nehézlégzéshez, mely főleg az éjszakai órákban léphet fel. Szívelégtelenségben felszaporodik a testfolyadék, amit a beteg a bokatájék, a láb vizesedésén észlel először.

– Hogyan kezelik a betegséget?
– Elsősorban a kiváltó okok megszüntetésével, így a koszorúerek, szívbillentyűk betegségeinek gyógyszeres vagy műtéti gyógyításával, a szívritmuszavar, a magas vérnyomás és más panaszok kezelésével. Például bizonyos vérnyomáscsökkentő gyógyszerek (ACE-gátlók és béta-blokkolók) nagyon jónak bizonyultak a szívelégtelenség kezelésében.

Súlyosabb állapotokban, amikor a szív kitágul, gyengén és össze-vissza ver, kerülhet sor az úgynevezett reszinkronizációs pacemaker beültetésére. Mint a neve is jelzi: összhangba hozza a szívet, amit arra ingerel, hogy egyszerre és erőteljesen húzódjon össze.

De sajnos gyakran eljön az az idő, amikor már csak az úgynevezett szívpótló kezelések jöhetnek szóba. Ezek a beültethető műszívek, melyek típusuktól függően 1–2 hónap, illetve fél-egy év haladékot adnak a betegnek. Egy ilyen mesterséges szívpumpa helyezhető a főütőérbe, amely a létfontosságú szervek irányába nyom több vért. És van a komplett mesterséges szív, amelynek speciálisabb típusával a beteg haza is mehet.

Ezekben az esetekben a végső megoldás csakis a szívátültetés lehet, melynek sikere számos egészségügyi és egyéb tényező függvénye. Akár egy rossz fog is okozhatja a donorszív kilökődését, nem beszélve az egyéb súlyos betegségekről (daganat, fertőzés), amikor szóba se jöhet a transzplantáció. Nagyon fontos tényező a vércsoport azonossága, de legalább annyira a méret is, hiszen egy felnőtt szívét nem ültethetjük át gyermekbe, de fordítva sem.

Hazánkban 8–10 szívátültetést végeznek el évente. Ennél több is lehetne, de az adatok azt mutatják; Magyarországon kevésbé elfogadott dolog még a szervek felajánlása. A szívelégtelenség is olyan népegészségügyi betegség, mely helyes életmóddal, szívünk egészségének megőrzésével megelőzhető lenne. Ugyanakkor korai felismeréssel jól kezelhető, mellyel elkerülhető a szívátültetés. Mindezek tudatosítása legfőbb célja a kampánynak, hangsúlyozta dr. Lupkovics Géza.