Biológiai sokféleség és madármentés

Új trendek a természetvédelemben

A közelmúltban befejeződött, a Társadalmi Megújulás Operatív Program segítségével megszervezett képzéseken a résztvevők a természetvédelem és a gazdálkodás kapcsolatának szakmai részébe pillanthattak bele, a témát jól ismerő vezetők segítségével.

A rendezvényen szó esett az természetvédelmi munka várható irányairól, az ezekre adható egyesületi válaszokról és az egyesület szerepéről. Manchin Róbert, Vállus alpolgármestere nem csak a protokoll miatt volt jelen a programon: előadóként az Európai Unió polgárainak a biológiai sokféleségről és a természetvédelemről alkotott véleményéről beszélt a jelenlévőknek.

A természetvédelem helyzetéről és lehetőségeiről, az Európai természetvédelmi politika aktuális irányairól, valamint hazai következményeiről Králl Attila, Takács András, Nagy Dénes, Halmos Gergő illetve Huszti Levente szólt röviden. Králl Attila, az MME munkatársa a képzések kapcsán elmondta, hogy hazánk legrégebbi és legnagyobb, természetvédelmi, környezetvédelmi témákat felkaroló civil szervezete rendkívül fontosnak tartja a társadalom bevonását az általa kitűzött célok megvalósításába. Véleménye szerint a természetvédelemre irányuló munka konzervatív kommunikációja azért nem fenntartható, mert folyamatos pénzbeli vagy energiabeli befektetést igényel.

„Én azt a példát szoktam mondani, hogy ha észreveszem, hogy beázik a plafonom a nappaliban, akkor aláteszek egy vödröt. Ez a természetvédelem gyakorlatilag, vagy mondjuk annak egy nagyon konzervatív része. Nyilván utána a vödröt cserélgetnem kell. Érdemes aztán az energiámnak egy kis részét átcsoportosítani arra, hogy felmegyek a tetőre, megnézem hogy ott mi van.

Nyilván hogy akkor erre át kell csoportosítanom egy kis időt az életemből. Aztán utána azt mondom: hogyha lukas a tető, azt meg kéne javítani. Közben még a vödör ott van persze. Esetleg megkérdezem a ház tulajdonosát, vagy a képviselőt, hogy miért hagyta, hogy így alakuljon. És így tovább, vissza lehet bontogatni ezeket a dolgokat egész a gyökerükig.

Még ott van a vödör, de egy idő után, ha sikerül a gyökerüknél a problémákat kezelni, akkor talán a vödör szükségtelenné válik. Én így gondolkodom természetvédelemről – tette hozzá Králl Attila. Darázsi Zsolt, az MME zalai titkára a helyi csoportról elmondta, hogy mintegy 130-140 tag van, többségük csak lelkes támogató. Közülük nyolcan, tízen fogják meg a munka végét, és ha kell gyűrűznek, madarakat mentenek. Hozzátette: főleg télen nehéz az embereket aktív munkára rávenni.

Ma már nagyon nagy a kínálat a természetvédelmi szervezetekből. Míg 1989-1990-ben egyedül voltak Zalában természetvédők és táboraikban tolongtak a gyerekek, úgy, hogy sokukat vissza is kellett utasítaniuk, most már tábort sem szerveznek. Bár a fenékpusztai bázison évente 8000-9000 ember megfordul az ország minden részéről, egy százalékuk, ha marad, mint visszatérő, aktivizálható tag. Ennek ellenére, ha a taglétszámot nézzük, országosan első helyen vannak.

A helyi csoporton belül már évek óta a legnagyobb dolog az egyes madárfajok védelme. Kiemelt feladatuknak tekintik a gólyagyűrűzést, a természetvédelemre való nevelést, ami nem csak Fenékpusztán történik, hanem kimennek előadásokra, terepre, erdei iskolákba is.

Az anyagi lehetőségekről szólva megjegyzi: a helyzet rosszabb, mint régebben. Minden dolgozójuk ingyen dolgozik. Nagyon kevés az olyan projekt, amire pénzt kapnak, egyedül a gólyagyűrűzésre van támogatásuk. Ezen túlmenően mindenben az önkéntesekre vannak ráutalva. Így érthető, hogy bármilyen segítséget, illetve az anyagi támogatást is szívesen veszik.