Archivum

Csipkevarázs

2011. február 15. kedd, 13:00

Címkék:

A női finomság egyik megnyilvánulása a csipkekészítés: Vert hajó, Halasi, Pannon. Ámulatba ejtő egynémely leheletvékony dísz, mely akár a pókhálót is mintázhatja. A reneszánsz kor embere értékelte igazán eme kézimunkát, de a későbbi korokban is volt, amikor fizetőeszközként szolgált az arany helyett. Többször is elhangzik a szorgos kezek gazdáitól a hihetetlen mondat, nem nehéz ez a technika, miközben sebesen váltogatják a 10–20 verőpálcát. Mindezt megcsodálhattuk Zalaegerszegen a népművészeti boltban a gébárti csipkekészítő műhely néhány tagjának bemutatóján.

Amikor látnak az ujjak

– Maga a bolt is a népművészet népszerűsítését szolgálja, melyhez most kiegészítő programként minden hónapban valamilyen műfajt mutatunk be az érdeklődőknek. Látható lesz a közeljövőben a zalai fehér hímzés, illetve húsvét előtt tojásfestés – mondja Iványi Ildikó.

Az első kört futó program jó ötlet, de még be kell járatni. Addig is beszélgetünk Takács Zsuzsánna népi iparművésszel, aki a csipkekészítő műhelyt vezeti.

– Kezdő és haladó csoportunk van, hétfőnként találkozunk a landorhegyi Keresztury ÁMK-ban. Nyári táborokat is szervezünk, hogy meg lehessen tanulni ezt a technikát, amit egyébként a volt MMIK-ban a ’90-es évek elején szervezett OKJ-s tanfolyamon szakmának is el lehetett ismertetni.

– Mátyás király hozta be az országba a vert csipkét, mely a jellegzetes párnán, verőkék segítségével készül. Az 1500-as években már volt mintakönyv Magyarországon, akkoriban fontos értékmérő volt a csipke, a ruhára helyezett mennyisége a magasabb rangot jelentette – folytatja. A magyaroké a világhírű halasi csipke, ezt 1902-ben tudatosan hozták létre.

Megbecsültségét mutatja, hogy arany helyett fizetőeszközként is szolgált. Helytörténeti értékkel bír a pannon csipke, mely vegyes technika, Nagykanizsához köthető. Ez olyan leheletfinom alkotás, hogy igazán érzékeny, szinte látó ujjak kellenek hozzá. Mi itt Zalaegerszegen fejlesztettük tovább a csipke használatát, országosan is ismerik munkánkat.

Ezen a téren is a gyakorlat teszi a mestert, ahogy a bemutatón részt vevő idősebb tagok, Román Andrásné és Berzsán Pálné 10–12 év alatt jutott arra szintre, mely már tényleg megállítja a nézelődőt. Próbálkoznak újítani, mint mondják, ehhez nagyon sok tudásra van szükség, de a kihívást keresik. A fiatalok képviseletében Filó Nikolett és Gácsi Dóra forgatta sebesen a verőkéket. Mondják, hogy időigényes munka, melyet a kortársaik közül kevesen művelnek.

– Pedig jó lenne minél több fiatalt, diákot megnyerni. Talán ha az iskolák szerveznének ilyen szakköröket, könnyebben menne – mondja végül Takács Zsuzsánna.