Botlókövek az áldozatok emlékére

Az ünnepélyes átadáson Siklósi Vilmos, a hitközség zalaegerszegi elnöke elmondta: nem a borzalomról, hanem a hiányról kell most beszélni. Olyan hét fiatalról van szó ugyanis, akiknek még sokáig a padokban kellett volna ülniük, előttük állt az egész élet, ám tanulmányaikat nem fejezhették be. Sem karrierjük, sem tehetségük, sem életük nem bontakozhatott ki a holokauszt miatt.

A most elhelyezett botlókövek – melyekre Európa-szerte van példa – örök, figyelmeztető mementóul szolgálnak – fogalmazott Vadvári Tibor alpolgármester. A járdába süllyesztett rézlapok olyan embereknek állítanak emléket, akik a náci uralom, s így a koncentrációs táborokban zajló kegyetlenségek áldozatai lettek. Magyarországon először Budapesten helyeztek el botlóköveket 2007-ben. Hasonló „emléklapok” más európai városokban is vannak, s Zalaegerszegen is sor került már ehhez hasonló megemlékezésre.

Most hét egykori zrínyis diák – Hercka Sándor, Garai György, Vidor Tibor, Weisz Miklós, Szász Gáspár, Schischa Oszkár, Grünwald Ödön – neve került a pici réztáblákra, emlékeztetve a mostani fiatalokat a 20. század borzalmaira. Látszólag ezek csak kövek, és nevek, valójában minden kő egy különleges sorsot takar, melyeknek azonban a végpontja hasonló.

A botlóköveket Kirschner Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke avatta fel. Mint fogalmazott: a gyűlölet és a kirekesztés sokszor épp az iskolák falai között kezdődött, hiszen könnyű a gyerekeket egymás ellen hangolni. Ezért is fontos, hogy egy oktatási intézmény elé kerültek most az emlékkövek.

A járdába süllyesztett táblák ötletével Andor Imre, az elhurcolt diákok egykori iskolatársa kereste meg a hitközséget néhány évvel ezelőtt. Kezdeményezése sikerrel járt. Mint azt az ünnepségen elmondta: hosszan lehetne sorolni a holokauszt áldozatainak neveit és számadatokban kifejezni a borzalmakat. Most azonban nem számokról, hanem élő személyekről van szó, mert az ő szemében ezek a diáktársak elevenek. Együtt tanultak, játszottak, sportoltak… hittek a szerelemben, és a jövőben. Ami számukra nem jöhetett el.

A kövek segítenek emlékezni, s az áldozatok nevét nem felejtjük el generációk múlva sem.