Igényes, értékes épületeink vannak

Czeglédy András a Lokálpatrióta Klubban

A Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban rendezett találkozón Iványi Ildikó, a klub elnöke köszöntötte az előadót, és a résztvevőket. Czeglédy András bevezetésképpen elmondta: gyermekkorában a modernizmus fogta meg; az ebben rejlő „játék a tömegekkel”. Érdeklődve figyelte az átalakuló várost, többek között ezért lett építész. Persze már sok mindent átgondolt, újraértékelt azóta, és nem biztos, hogy ugyanazok az épületek tetszenek neki, mint ifjú korában.

Iványi Ildikó és Czeglédy András

Zalaegerszeggel kapcsolatban úgy fogalmazott: nem szabad leszólni a város épített örökségét, ő nagyra értékeli azt, amink van. Szerinte igényes, értéktartó építészeti alkotásokat láthatunk, és mindent összevetve egy szép városban élünk. Többféle korszak lenyomatai figyelhetők meg, melyeket az utóbbi években dokumentált is; rengeteg fotója van a város különféle épületeiről, és az egymás mellett létező stílusokról. Van, ahol ezek harmonikusan rendeződnek egymás mellé, ám van, ahol születhettek volna jobb megoldások is. 

Előadásában három részben foglalta össze a zalaegerszegi örökségvédelmet. Beszélt a műemlékekről, majd arról, hogy hogyan alakult át a második világháborút követően a belváros képe. Vagyis miképp lett a kisvárosból közép város. Végül pedig a helyi értékvédelem került szóba, hiszen a rendszerváltozást követően lehetőség nyílt a helyi építészeti értékek védelmére egy rendeletnek köszönhetően. Ezt azt jelenti, hogy a műemléki kategórián túl, sok épület bizonyos fokú védettséget élvez. Például a közterületről látható homlokzatot védi a szabályozás. Bár – mint hozzátette – emiatt történtek nagyon rossz megoldások is a városban. Elég csak a Batthyány utca egyik házára gondolni, ahol egy egészen más stílusú és tömegű épületet emeltek a régi polgárház homlokzata mögé. Úgy érzi, hogy ez a történet a „helyi védelem sírköve”, az építtető ugyanis gúnyt űzött a szabályozásból.

Jó példaként említette ugyanakkor a ruhagyár tervezett átalakítását, felújítását. Itt ugyanis az elképzelések szerint sikerül megtartani az eredeti épület tömegét, formavilágát, jellegzetes szalagablakait. Ez azért is örömteli, mert az 1951-ben átadott ruhagyár épülete építészeti és műszaki szempontból is jelentős értéket képvisel. Nem szocreál stílusban épült, hanem a modern irányzat, azon belül is a skandináv ipari építészet jegyeiből merít.